Az AC Villám megilletődötten kezdte a derbit, amit alátámasztanak a rendkívüli hibák, amelyeket még akkor sem szabad elkövetni, ha egy gárda az utolsó előtti helyen állomásozik. A Fradi gyengén kezdett, úgy tűnt, ezen a meccsen nem akarnak játszani, csak megvárni, amíg a vendégek hibáznak, majd ezeket a lehetőségeket gólra kell váltani. Nos, így is történt. A Villám gólpasszokat adott az ellenfelének, 3-0 volt az állás, amikor Guti Dávid szépíteni tudott egy remek kontra befejezéseként.

A fehér mezes hazaiak nem tudtak úgy kibontakozni, ahogyan szerettek volna, ám ez köszönhető volt annak is, hogy ezúttal agilisabb, keményebb, határozottabb volt a Villám, mint legutóbbi népligeti látogatásakor. Tar Zsolték helyenként ügyesen tartották meg a labdát, illetve akadtak szemrevaló kontrák is, amelyekből illett volna gólokat szerezni.

A félidőre kialakult 5-2-es eredmény egyik félnek sem lehetett rossz eredmény: a hazaiaknak a gyenge játék miatt kellett elfogadni a vártnál kisebb különbséget, a vendégek pedig a hibák ellenére örülhettek a szorosabb állásnak.

A találkozó második játékrésze pontosan úgy kezdődött, ahogyan az első. Buta vendég hibák után gólokat szerzett a Fradi, így félő volt a Villám oldaláról, hogy mégiscsak sikerül beleszaladni egy méretes zakóba. Aztán a „vihar” elült, a játék kezdett lecsendesedni: mindkét oldalon akadtak ígéretes helyzetek, de inkább a helyiek domináltak.

A meccs végéhez közeledve úgy tűnt, kezd elkészülni erejével a Villám, a hazaiak pedig ekkor kezdtek igazán éledezni. Nemcsak ébredeztek, hanem valóságos gólfesztivált rendeztek az utolsó 4-5 percben, ráadásul az utolsó hatvan másodpercben négy alkalommal is sikerült betalálniuk. A befejezés tehát parádés volt a Fradi oldaláról, a Villám pedig végül csak megdöntötte a saját csúcsát a szezonban, hiszen még nem kaptak 14 gólnál többet.

Guti Dávid: Többen megkérdezték a meccs után, hogy mérges vagyok –e. Természetesen csalódott vagyok a végeredmény miatt, de mérges semmiképpen sem. A félidőben eldöntöttem valamit, amit megvalósítottam, ennek tudható be az utolsó néhány percben bekapott tucatnyi gól. Mivel nem a bajnoki címért küzdünk, illetve a pontszerzés már a harmadik percben elszállt, a végén lehetőséget kaptak azok a játékosok is, akik a meccsen nem álltak be addig. Nyilvánvaló, hogyha az eredmény lett volna az elsődleges, akkor ezt nem lépjük meg, de aki eljön, annak játszania kell. Ez a feltétlen sportszerűség egyik alapja. Nem titok továbbá, hogy nekünk nem a Fradi ellen kell felmutatni a szezon legszebb játékát, illetve a tizenéves játékosainknak még sokat kell játszaniuk ahhoz, hogy ne ijedjenek meg egy ilyen szintű csapattól. A szezon utolsó hazai meccsén szeretnénk mindenképpen a szebbik arcunkat mutatni, meglátjuk, ez mire lesz elég!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés