U13-as együttesünk az U10-es csapatból kapott erősítést, hogy a megfelelő létszámmal ne legyen probléma. A fizikális különbségek mellett természetesen fejben is sokkal erősebb volt a Törökbálint. Nyilvánvaló, hogy egy 12 éves gyerkőc érettebben, előrelátóbban gondolkozik, mint egy 9-10-11 éves fiatal. Nincs is ezzel semmi gond. Azzal már annál inkább, hogy az élete első derbijét játszó Ákos nem lógott ki negatív irányban a csapatból, jobban mondva a régebbi motorosok nem tudtak kiemelkedni pozitív irányban. Akadtak szép momentumok a pályán, küzdöttünk, amennyire tudtunk, illetve amikor éppen helyet és időt hagyott nekünk a kék-fehér csapat. Annak örülhetünk, hogy nem maradtunk végül rúgott gól nélkül. Busák Levi bődületes gólt ragasztott a Törökbálint hálójába.

A Dunakeszi Kinizsi sokkal komolyabb játékerőt képviselt, mint a Törökbálint. Ennek megfelelően alakult a mérkőzés, ám ismét dicséret illeti a srácokat, mert küzdésből jelesre vizsgáztak. Sok mindent elárul a találkozóról, hogy a pest megyei kisváros csapatának szurkolói a mi gyerkőceinket éltették minden egyes ügyes megmozdulás után. Különösen Gréti cselei és bátor labdaszerzési kísérletei mentek élményszámba, sokszor elképesztő dolgokat láthattunk tőle. Néhány akciónk is gyönyörűre sikerült, ezeket szintén taps vihar kísérte a lelátóról. Emlékeim szerint ismét Busák Levi volt a gólfelelős!

Az U15-ös csapat Kispest SE elleni mérkőzéséről nem szeretnék semmit írni. Felháborító dolgokat láthattunk, illetve egészen nyugodtan nevezhető katasztrófának is a hozzáállásunk, az alul motiváltságunk. Így nem lehet senki ellen kifutni a pályára, még az FC Barcelona ellen sem, a biztos vereség tudatában. Ilyenkor kellene igazán megpróbálni élvezni a játékot és felszabadulni. Nekünk nem sikerült. No comment.

A második meccs már annál izgalmasabb volt. Sikerült feltüzelni a fiúkat, a hozzáállásuk mindenképpen sokkal pozitívabb volt a korábbi derbihez képest. Ennek megfelelően mindjárt oda tudtuk szegezni kapuja elé a Dunakeszi Kinizsit, illetve a szurkolók is a mi oldalunkon álltak. Hihetetlen érzés lehetett úgy a pályán lenni, hogy közben teli torokból szól a „hajrá Villám” rigmus a lelátóról. Mentünk előre, igyekeztünk, futószalagon jöttek a helyzeteink, miközben persze a vendégeink is dolgoztak ki csodás helyzeteket, de szerencsére Trisztán nagyon jól állta a sarat és még a szerencse is mellé szegődött. A vezetést is mi szereztük meg Szepesi Máté révén, így a vezetés tudata plusz motivációt jelentett a csapatnak. Bár a második félidőben 2-1-re is vezetett már a Kinizsi, nem törtünk össze. Próbálkoztunk, hajtottunk, azonban a túlzott akarásnak nyögés volt a gyümölcse. A legkönnyebbnek mutatkozó helyzeteket sem tudtuk berúgni az utolsó pillanatokig, amikor ismét Szepesi Máté húzott egy váratlant és kiegyenlített.

A sportcsarnok majdnem felrobbant a meccs közben, hiszen a szurkolók igyekeztek belehajszolni a sajátjaikat a győzelembe. Végig nyílt, kiélezett, hatalmas csata folyt a pályán, a döntetlen pedig teljesen megérdemelt eredmény!

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.04.16. 13:32 dÉ, Kisherceg, Dave Kíváncsi voltam, hogy figyeltek -e. :D

2015.04.13. 23:32 Busi És persze Busák Levi, mivel hogy kettőt lőttünk. :-)

2015.04.13. 09:09 Zsu U13 második meccs góllövője Tar Levente! :)

1