A Gloriett ellen nagyszerű első félidőt produkált a társulat. Mindenki koncentrált, a figyelem a maximális szint közelében volt, a csapatunkon pedig nagyon sokáig nem lehetett fogást találni, de izgalmas volt érezni azt is, hogy mi irányítjuk a játékot, illetve mi rúgunk több gólt. A srácok átérezték a helyzet fontosságát elég sokáig, ám ahogy lenni szokott, a második félidőben ellenfelünk fölénk kerekedett és végül bedarált minket. No, ezúttal nem azért, mert valóban annyival jobbak voltak. Egyszerűen a koncentráció elfogyott, a helyét átvette a kapkodás, az elképzelés nélküli játék, így pedig nem tudtuk szorossá sem tenni a derbit. Az első játékrészben azonban elképesztő dolgokat csináltunk, a nézők tátott szájjal figyelték élményszámba menő kényszerítőinket, cseleinket, illetve többször szaladtunk az ellenfél kapusával szemben, de általában sikerült elpuskázni a lehetőségeket.

A Dinamo Star SE ellen fordítva alakultak a dolgok. A koncentrációval ezúttal nem volt baj, az első másodperctől az utolsóig odafigyeltünk, a kapuba ekkor Gréti állt. Izgalmas összecsapást produkáltunk az egyébként jóval erősebb ellenféllel, amelynek játékosai egy pillanatra sem tudtak úgy fölénk kerekedni, hogy komoly előnyre tegyenek szert. Bár a második félidő közepéig náluk volt az előny folyamatosan tulajdonképpen, sikerült felállni, illetve bátran kijelenthetjük, óriási gólokkal mattoltuk az ellenfelet. Az „i”-re a pontot az utolsó percben tettük fel, amikor Lackó irtózatosan nagy góljával már több gólt lőttünk, mint az ellenfél.

Azt mondhatom, csodás délelőtt volt ez, amit még a Gloriett SE elleni második félidő sem tud tönkre tenni. Bemutattunk mindent, amit ebben a sportágban lehet – és kell is: gyönyörű cselek, csodás gólok, nagyszerű passzok, valamint látványos kényszerítő átadások és parádés akciók…

Gratulálok az egész csapatnak! Valahogy így kellene máskor is!

Az U11-es korosztályban is ugyanaz a garnitúra lépett pályára. Tudtuk előre, hogy más lesz a történet, hiszen idősebbek ellen kellett játszani, mint délelőtt. Örömteli volt azonban, hogy a csapat java része nem foglalkozott semmi mással, csak az örömteli játékkal: kiemelhető Lackó bátor játéka, Balázs Boti megindulásai, végre gigantikus góljai, Gréti cselei, illetve Geri is, mint vészkapus, többször sikerült végig cseleznie az egész pályát… Ábel egyelőre még nem szabadult fel, bátortalan volt, kapkodott, inkább szabadult a labdától, hogy ne hibázzon. Remélhetőleg rövidesen Ő is megmutatja mérkőzéseken is, miket merészel összehozni az edzéseken, amikor játékra kerül a sor. Mert ott bizony van mutatvány…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés