Tekintettel arra, hogy nem az eredményesség és a helyezés volt a fő szempontunk, nem szeretnék eredményekkel előhozakodni, sem a különböző teljesítményekkel, függetlenül attól, hogy bizonyos játékosok felé már lehetne elvárást támasztani.

Az U9-es csapatunknál végképp nem lehet ilyesmiről beszélni. Nem szabad pontokért, győzelmekért, kupáért menni  egy tornára addig, amíg nem tudunk bemutatni olyan elemeket az egyes mérkőzéseken, amiket edzéseken is rengeteget gyakorlunk. Jómagam az utolsó két U9-es meccset láthattam, mindkettőnek megvolt a maga tanulsága. Amíg az egyik ellenfélnek – a sokkal erősebbnek – sikerült gólt lőni, addig a másiknak nem. Láthattam/láthattunk mindkét derbin szép egyéni villanásokat, illetve nagyszerű gólhelyzeteket, de a legtöbb ziccert sikerült kihagynunk. A csapat azonban szerzett három-négy gólt egy igencsak rangos torna erős mezőnyében. Ezeknek a gyerekeknek pedig rengeteg meccset kell játszani ahhoz, hogy berögzüljenek bizonyos dolgok néhány játék szituációban.

Akik pályára léptek: Balu, Olivér, Sanyi, Lóri, Peti, Márkó. Köszönjük nektek!

A csapat edzője Völgyi Andi volt ennél a korosztálynál, neki is köszönettel tartozunk!

Az U11-es korcsoportban gyakorlatilag a komplett U10-es csapattal szerepelhettünk. Miután az MLSZ által szervezett futsal bajnokságban már megszoktuk a nagyobbakkal szembeni küzdelmet, arra számítottam, hogy harcban jeleskedhetünk, de a gyorsabb, erősebb, érettebb ellenfelekkel szemben nem remélhetünk kiugró dolgokat.

Pinkert Gyuri volt ezúttal a gyerekek mellett, mint edző, hiszen az U15-ös csapat mellett muszáj volt nekem jelen lennem. A srácok (+Gréti) lelkesen tették a dolgukat, nem idegeskedtek túl sokat amiatt, hogy nagyon sokáig nem sikerült még a gólszerzés sem.

A nagy akarásnak aztán meglett a gyümölcse. Az utolsó helyosztó mérkőzés hihetetlen izgalmakat hozott. Gólokat szereztünk, pontosan annyit, amennyit az ellenfél: hármat. Emlékeim szerint Lackó szerzett kettőt (javítsatok ki, ha tévedek), illetve Boti egyet.

A büntetőrúgások hangulata is a VB döntőket idézte.

Az első körben belőtte az ellenfél is a büntetőjét, illetve Lackó is kíméletlen volt.

A második körben Geri nagyszerű reflex mozdulattal, lábbal hárította az ellenfél próbálkozását, míg Balázs Boti óriási erővel a felső sarokba küldte a játékszert.

A harmadik körben ismét belőtte a soros próbálkozását az ellenfél, ezért Pinkert Balura hárult a feladat, hogy a mindent eldöntő lövés után örömmámorban úsztassa játékosainkat, illetve a szülőket, szurkolókat egyaránt. Sikerült. Higgadt, bal alsó sarokba tartó lövését a kapus nem tudta hárítani.

Gratuláció az egész csapatnak!

Akik pályára léptek: Geri, Gréti, Balu, Lackó, Ábel, Bende, Boti, Krisztián.

Az U15-ös csapat kezdett legkorábban, ráadásul más városban, Faddon kellett meccselni.

Sajnos néhány játékos még sosem találkozott egymással, illetve újoncot is avattunk Albert István személyében, aki még soha életében nem játszott hivatalos tétmeccset.

Alaposan bekezdtünk, a Kispest SE ellen senkinek nem termett babér, csak nekünk. Még mielőtt nagyon örömködnénk, annyit azért elárulhatok, hogy nagyon sok gólt kaptunk, sokat idegeskedtünk, néhányan hisztibe csaptak át, ennek ellenére azért legalább egy gólt sikerült szerezni ellenük, ami semelyik csapatnak sem jött össze.

A következő meccs nagyon sokáig nekünk állt, a második félidő közepéig vezettünk is. Helyenként csodás akciókat hoztunk össze, kapufákat is rúgtunk, ám sajnos nem sikerült eldönteni a meccset, amikor pedig már nagyon fáradtak voltunk, az ellenfél megfordította a meccset és egy-két góllal győzni tudott.

A bronz meccsen szintén voltak szép húzásaink, de az ellenfél sokkal motiváltabbnak tűnt. Ez nem véletlen, hiszen az addigi két meccsükön még gólt sem tudtak rúgni, nyilván a szintén nulla pontos rivális ellen kell megpróbálni mindent. Ez nekik sikerült jobban. A második félidőt 5:4-ben játszottuk végig, gólt is szereztünk az elején, de egyenlíteni már nem sikerült. Dédé nagyot produkált a kapuban, illetve a végén a mezőnyben is volt egy-két szép alakítása.

Bár nem tudtunk megnyerni egyetlen meccsünket sem, úgy gondolom, mindenképpen hasznos volt a túra. A mutatott gyengébb produkció ellenére sem tudok haragudni a srácokra, bár a hisztis, „nemtörődöm” hozzáállástól a hideg ráz.

A végére nagyjából belerázódtak a srácok, bár azt is el kell ismernem, hogy ezúttal nem működött a korábban jól bevált recept, Doma és Máté nem tudtak úgy kapcsolatot létesíteni a társakkal, ahogyan reméltem, ahogyan megmutatták a korábbi 6-7 évben. Sebaj, nem lehet minden alkalommal óriásit alakítani, ezért remélem, legközelebb sokkal jobb lesz. Senki sem ügyetlen a csapatban, de csak akkor lehet eredményesen játszani, ha bátrak, határozottak és szellemesek vagyunk.

Külön szeretném kiemelni Albert Istvánt, aki életében először vett részt ilyen eseményen. A harmadik meccsen jutott is neki 10 percnyi játék, így újoncot avathattunk! Gratulálok!

Pisti élete első meccsén léphetett pályára Tolnán...

Akik pályára léptek: Dédé, Doma, Máté, Bence, Trisztán, Gergő, Pisti.

A torna közben és után még arra is volt idő és energia, hogy a fiúk az őket lerohanó helyi lányokkal kapcsolatot létesítsenek. Készültek közös fényképek is. Ezért is szép egy ilyen túra! Hiszen van benne játék, egy kis kaland is, az egész így pedig egy nagyszerű élmény mindenkinek!

Bence elemében volt a lányok között is... :)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés