A Szabó Dávid – Pinkert Balázs, Garai Gréta, Jenei Tas, Balázs Botond ötössel kezdtünk, illetve három cserénket Osváth Bendegúz, Sárközi Krisztián és Garai Gergő jelentette, ám utóbbi játékos technikai okok miatt nem léphetett pályára a két kulcsfontosságú mérkőzésen.

A Hegyvidék UFC játékosai hasonló korúak voltak, mint a mi gyerkőceink. Sem fizikálisan, sem technikailag nem maradtunk le tőlük, ezért tisztában voltunk vele, hogy ezen a meccsen lesz több keresni valónk a játékot illetően. Gyanúnk aztán beigazolódott.

Tas kiugrása után a kapusra vezette rá a labdát, majd higgadtan a kapuba gurított. Ugyanezt megcsinálta többször is, de nem tudott mindig ugyanilyen szép gólt rúgni, illetve már ekkor látni lehetett, hogy a srácok bizony nem gondolkoznak feltétlenül csapatban.

Balázs Boti is remekbeszabott gólt ragasztott az ellenfél kapujába, majd Bende is betalált, amivel gyakorlatilag el is dönthettük volna a találkozó kimenetelét. 4-1-es félidei állásnál senki nem gondolta volna, hogy fordítva alakul a vége.

A második félidőben érthetetlen módon több lurkó nem tudta, milyen rendezvényen van, továbbá a kért taktikai elemeket védekezésben tulajdonképpen a legcsekélyebb arányban sem mutattuk be. Ennek következtében apadni kezdett az előnyünk, majd amikor már a döntetlenben bíztunk, a kegyelemdöfést is megkaptuk – másodpercekkel a lefújás előtt.

Hozzátartozik a krónikához, hogy a második 15 percben is több alkalommal alakítottunk ki kapussal szembeni szituációt, ám minden játékos egyedül szeretett volna mindent megoldani, ami nem bizonyult jó döntésnek.

A meccs hőse Gréti és Dávid volt, azt hiszem, ez mindent elárul. Nem hiszem, hogy Grétinek kellene a hátán cipelnie a csapat védekezését, ám ezúttal Ő volt a legaktívabb, aki határozottan, agilisen, keményen belevetette magát a párharcokba, valamint rengetegszer Ő jött ki győztesen belőle. Dávid ugyan „ludas” volt némelyik kapott gólban, ám számos alkalommal hárított elképesztő bravúrral, aminek következtében valóban megérdemli a „hős” címet.

A Kispest elleni meccsről inkább nem szeretnék beszélni. Sajnos a gyerkőcök nem bírták a terhet, amit rájuk tettem/tettünk. Tudták, hogy bomba erős csapat ellen kell kesztyűt húzni, akik akár két évvel is idősebbek náluk, ennek megfelelően a játszani akarás cseppnyi szikrája sem volt felfedezhető a meccs egyetlen pillanatában sem. Ahogyan a felnőtt csapat a korábbi években többször megkapta, már a meccs második percében „csak a gólarány volt a kérdéses”. Nehéz úgy motiválni egy társaságot, hogy tudják jól: esély sincs arra, hogy gólt szerezzenek, márpedig ezt a játékot a gólszerzés viszi előre.

A kispesti gyerekek máskülönben a saját fegyverünkkel győztek le bennünket, azaz, gyakorlatilag hibátlanul megcsinálták, amit mi hibásan próbáltunk. Agresszíven nekünk rontottak, letámadtak bennünket, amivel nem tudtunk mit kezdeni. A mi középkezdéseink számukra teremtettek helyzeteket, mert csak hátrafelé játszottunk, senki nem volt elég rafinált ahhoz, hogy meginduljon váratlanul előre.

A bajnokság ’A’ csoportjában 8 csapat verseng, a legtöbb pedig hasonló erőt képvisel a kispesti alakulattal, némelyik gárda talán még erősebb is nála. A piros-feketék 40 gólt rúgtak, illetve kettőt kaptak eddig, a tegnapi nap termése nekik két meccsen 33-0. Azt hiszem, ez mindent elárul.

Sebaj, most majd lehet pihenni, hogy aztán a következő évben megújult erővel és elszántsággal megmutassuk, hogy ez egy csúnya kisiklás lehetett, semmi több…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés