AC Villám-GEOBUSZ.hu - ELTE-BEAC 2-3(1-1)

Az Andi – Erika, Heni, Eszti, Reni összeállításban léptünk pályára, majd 10 percenként kapust cseréltünk.

Az első perctől kezdve határozottan játszottunk, néhol nagy kedvvel is, illetve jöttek a kisebb, de a nagyobb lehetőségek is, amelyeket nem tudtunk gólra váltani. Néhány percnyi játék után aztán a nagy semmiből érkezett a pofon: az ellenfél egyik játékosa majd’ egész pályás gyertyája a kapunkba vágódott, miközben a hálóőrünk messze a hatoson kívül vitézkedett.

A folytatásban a mi akaratunk érvényesült. Mentünk előre becsülettel, ám sokszor meddőnek bizonyult a dolog, tekintve, hogy az utolsó passzok nem igazán sikerültek az ellenfél kapuja előtt. Reni és Eszti előtt adódott a legtöbb gólszerzési kísérlet, de a kapus állandóan a helyén volt. Már az első félidőben gólokkal vezethettünk volna érzésem szerint, de nyilván az ellenfél szemszögéből más lenne a képlet.

A második félidőt azonnal agresszíven kezdtük, ami gyorsan eredményt hozott. Bő tíz percig sikerült megvalósítani támadásban, amit szerettem volna látni, helyenként egészen parádésra sikeredett a center játékos (Eszti) mélységi megjátszása, aki okosan lekészítette az érkező társaknak a labdát, vagy esetleg bátran kapura is fordult.

Reni gólja is nagyon szép akció végén született, de ezt felülmúlta Andi találata: Eszti nagyszerűen mozdult visszafelé az ellenfél térfelének a közepén, így sikeresen megszelídítette a játékszert, majd lefordult a védőjéről. A kapu felé fordulása után a hatos vonalra érve balra passzolta a labdát az érkező Andinak, akinek gyakorlatilag null szögből csak az üres kapuba kellett passzolnia.

Sajnos az utolsó percekben elfogyott az erő, ez pedig komoly koncentráció hiányt eredményezett, ebből kifolyólag örülhettünk, hogy nem szórt meg bennünket az ellenfél. Sajnos két elkerülhető góllal fordított az ellenfél és megnyerte a meccset, pedig még ezekben a pillanatokban is voltak óriási ziccereink, lövéseink, amelyek kimaradtak.

Csapatunkban akadtak nagyszerű teljesítmények, de nem mindenki volt a helyzet magaslatán. Nem hittem volna egyetlen percig sem, hogy akcióból fogunk gólt kapni, valahogyan bíztam a védekezésünk stabilitásában. Nem jól hittem.

Nem a 3-2-es eredményt sajnálom, sokkal inkább azt, ahogyan kikaptunk, illetve amikor kikaptunk.

Jövő héttől igyekszem összehozni, hogy szerdánként 18:00 órától edzhessen egyet a női csapat a Kőbányai úton. Ehhez szükség lesz legalább 6-8 játékosra, de azon leszek Én is, hogy összehozzuk. Néhány komoly problémát ki kell javítani és onnantól kezdve nem kell idegeskedni!

Hajrá Villám!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.11.24. 13:16 Andi néni :-) Köszönjük! Igyekezni fogunk továbbra is!