A Postás csapat ellen két sorral álltunk fel. Az első négyesben több volt a rutinosabb, már sok-sok nagy csatát megélt játékos, a második képviselte a másik oldalt, de természetesen itt is akadtak, akik a rutint képviselték.

Igazán fordulatos találkozót játszhattunk a zöld mezes alakulat ellen. Gyorsan megszereztük a vezetést, illetve a kezdeti bukdácsolós, hasraesős, mosolygós jelenetek után több góllal is vezethettünk volna, mégsem sikerült biztossá tenni az előnyt. A második sor sokáig hősiesen küzdött, igyekezett, illetve a néhol remek védekező munka mellett még egy-egy helyzet kidolgozására is futotta az erőnkből – csak a gól hiányzott. Legnagyobb sajnálatunkra Csillag Máté és társai megfordították eközben az állást, így a félidőre 1-2-t mutatott az eredményjelző.

A második játékrészben ismét az első kvartett futott fel a gyepre. Bíztam benne, hogy mielőbb gólt szerzünk, illetve a további időszakban is jobban kihasználjuk a helyzeteket, mint korábban. Nos, ez valamilyen formában sikerült is, hiszen 4-2-re módosítottuk az eredményt, mire a csere ideje elérkezett. Lehetett volna nagyobb is a különbség, ha nem puskázunk el megannyi lehetőséget, de ne legyünk telhetetlenek! A második sor aztán meglepetésre gólhelyzettel nyitott, ami aztán kimaradt. Igyekezetüket siker koronázta, mert egészen az utolsó pillanatig nem tudott túljárni senki Széwald Marci – kapusunk – eszén, aki nem mellesleg egész nap kirobbanó formában védte a kapuját!

A Gloriett SE ellen a fáradt játékosaimtól nem vártam komoly ellenállást, de legalábbis nem sokáig. A gyerekek az erejük utolsó néhány százalékát is maximálisan kihasználva tették a dolgukat, illetve szinte a kezdés után azonnal megszerezték a vezetést Mazsola révén! Szenzáció! Ezután a Gloriett nagyon görcsössé vált, játékosai igyekeztek sokat passzolni, mielőbb gólt szerezni, ám perceken keresztül képtelenek voltak betalálni – ezúttal Dominik kapujába! Nagyjából 8-10 percnyi játék után aztán megtört a jég, kiegyenlített ellenfelünk. Úgy voltam vele, hogy amíg szemernyi esély is van egy „jó” eredményre, addig nem fogok sort cserélni egy rendkívül jó csapat ellen. Kb. negyed óra játék után már vezetni tudott a fekete mezes együttes, ekkor cseréltünk. A játékidő hátralévő részében igyekeztünk futni, labdát szerezni; küzdöttünk, harcoltunk ezerrel. Becsületes munka folyt a pályán, sajnos nem túl eredményesen… Gratulálok a gyerekeknek, köszönöm a hozzáállást!

Külön kiemelem Enikőt, Grétit, illetve a két károlyis ifjoncot, az egyik legifjabb Siskó fiút, illetve Viktort. Le a kalappal…

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.04.07. 10:37 Konorót Magdolna Mi is nagyon köszönjük és az edzőknek is nagyon-nagyon!!!  Jó volt látni mennyit fejlődnek a gyerekek!!   Köszi

2014.04.07. 10:15 Andi néni A hozzáállás valóban példamutató volt! Mi edzők is nagyon elfáradtunk a nap végére, és nem is végeztünk fizikai munkát! A játékosok az utolsó erejüket is összeszedve próbáltak küzdeni, egy pillanatra sem álltak le, a szülőkkel nézőként fájdalmas együttérzéssel néztük az utolsó perceket! Köszönjük ismét ezt a remek napot! Gratulálok én is srácok, lányok! :-)