|
HIGGYÜNK MAGUNKBAN!
dÉ 2014.02.10. 15:16
MINDEN LEHETSÉGES ANNAK, AKI HISZ…
A csodaszép tóalmási kastélyt is meglátogattuk...
Vasárnap délután újra Tóalmás volt az úticél, ezúttal azonban nem idősebbek között kellett – volna – bizonyítani… Az U13-as csapat – és a szurkolók – az egy héttel korábbi tornagyőzelem után joggal reménykedett benne, hogy valami hasonló fog történni ezúttal is, ám a kezdeti lelkesedés után elfogyott szívünkből a hit… Amely nélkül nem érdemes sehol sem pályára lépni!
Gyakorlatilag Luczek Áron volt az egyetlen – sajnos igazolatlan – hiányzó, aki nagyon fontos lett volna a gépezet működését tekintve.
Ezúttal nem körmérkőzéses rendszerben zajlott a torna, hiszen mindenki eljött, aki ígérte. Két hármas csoportot alakított ki a szervező, így előre tudhattuk, hogy három meccset játszhatunk majd… Első ránézésre majdnem szívrohamot kaptam, amikor jobban szemügyre vettem a beosztásokat. A gyöngyösi futsal csapat ugyanis remek kis együttes, országos szinten is jelentős erőt képviselnek – velünk együtt. A szandaiakat is jól ismerjük, hiszen három éve rendszeresen találkozunk velük Törökszentmiklóson, edzőjük – fogalmazzunk finoman – fanatizmusától borsózik a hátunk, emellett kifejezetten ügyes gyerkőcök alkotják keretüket (két évvel ezelőtt a szentmiklósi tornán egy négy meccses győzelmi széria után pont Ők ütöttek el bennünket a döntőtől…).
No mindegy – gondoltam –, nem kell mindig kedvezően alakulnia a dolgoknak… Ráadásul semmi nem jelentette egyenesen arányosan azt, hogy bukás lesz a vége.
Az ENERGIA SC GYÖNGYÖS ellen kezdtünk, kértem a srácokat, hogy ne kapkodjanak, nyugodtan cselekedjenek minden helyzetben, legyen nálunk a labda. Nem sikerült egy percre sem megvalósítani a megbeszélteket, ám ettől függetlenül úgy alakult az első 5 perc, ahogyan álmainkban gondoltuk. Másodpercekkel a kezdő sípszó után Máté szaladt a kapussal szemben, ám a legegyszerűbb megoldást választotta: komplikáció nélkül elrúgni a kapus mellett… Hasonló szituáció még háromszor fordult elő, más is ki tudta hagyni a kihagyhatatlant. Eközben ellenfelünk mindössze egy alkalommal jelentett veszélyt kapunkra, azt sem sokáig. Ám ahelyett, hogy megnyugodtunk és hittünk volna magunkban, elkezdtünk kapkodni, némelyek egyedül szerették volna megváltani a világot – sikertelenül. Egyre nagyobb mélységekbe zuhantunk sajnos, majd ezzel fel is húztuk ellenfelünket, aki kapva kapott is az első alkalmon. A végére teljesen összezuhantunk, nem ismertem rá a csapatra. Hitehagyottan, csapkodva igyekeztünk megmutatni, hogy nem volt véletlen a múlt vasárnapi bravúr, de nem sikerült.
A SZANDA FS ellen nagyon szeretett volna mindenki javítani, ám ismét ugyanabba a hibába estünk, mint a gyöngyösi alakulat ellen. Ahelyett, hogy igyekeztünk volna a sok passzos játékot erőltetni, egyéni akciókat láthattunk, amelyekbe nem fért bele egy kényszerítő sem. Bár vezetni tudtunk, illetve sima ügy lehetett volna a derbi, megvertük magunkat, de nagyon. Sajnos rányomta a bélyegét a meccsre, hogy Máté unottan, kedvetlenül játszott, gyakorlatilag eszébe sem jutott, hogy játékba hozza bármelyik társát a megannyi csel között. Alapvetően nem az volt a probléma, hogy cselezett, hanem az, hogy amíg múlt héten bátran leosztogatta a labdákat, gólpasszokat adva, addig ma ez nem jött össze. Bizonyítania sem kellett volna, hiszen mindenki tudja, hogy remek képességekkel megáldott játékos. Eszembe sem jut persze, hogy lehurrogjak bárkit is, ez van, ez így sikerült. Legközelebb másként lesz.
A RÉGIÓ SC ellen léptünk pályára az V-VI. helyért. A kapust is feltolva, 5:4 ellen próbálkoztunk, nem kicsi sikerrel. Zoli remekül megérezte, mikor indulhat meg előre, illetve mikor kell passzolnia. Amikor kellett, ügyesen megtartottuk, a tornán először tudtuk járatni kicsit a labdát, nyugodtan passzolhattunk. Bár a két feltolt játékos nem mindig érezte a lényeget, számos olyan felpassz/visszapassz kombinációt produkáltak, ami azt mutatta be, hogy igenis tudnak játszani, ha hisznek magukban, motiváltak, valamint kellőképpen akarnak is! Ezért pedig mindenképpen gratulálok nekik, ezen a meccsen még Máté és Doma is felnőttek a feladathoz, túl láttak az egyéni megoldásokon.
A szervezés újfent nagyszerű volt, köszönjük a Sülysápi Gyerekfoci Egyesületnek, hogy ismét meghívtak bennünket! A sütemények felejthetetlenek voltak, már csak az óriás lángosok hiányoztak. :D Sebaj, így is tele tömhettük magunkat!
Reméljük, egyszer a sülysápi különítmény is tiszteletét teszi valamelyik ÖRÖMFOCI KUPÁNKON, ahol valamelyest viszonozni tudjuk majd az élményeket!
Németh Peti együttesének feltétlenül gratulálok, nem érdemtelenül hódították el a trófeát! Az a büntető párbaj pedig az idegek harca volt, külső szemlélőként is hasonló élményeim voltak, mintha Én álltam volna ott a gyerekekkel…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sebaj, egy héttel korábban láttuk, milyen, ha majdnem minden sikerül... :) Majd máskor lesz jobb is!
„ Dávid kritikája jogos.Sajnos most nem tudtunk hozzátenni semmit a játékhoz.Talán majd legközelebb.Hajrá Villám