Az első meccset a Cső-Montage BFC ellen játszották a gyerekek. A Tasnády Csongi – Busák Levi, Papp Dominik, Vígh Gyuri, Kalán Bence ötössel kezdtünk, illetve Szilágyi Máté és Kispéter Zoli volt a két csere játékosunk.

Az utóbbi edzéseken már elkezdtünk bizonyos taktikai elemeket gyakorolni, ezért a meccs előtt külön kihangsúlyoztam a srácoknak, hogy ezeket szeretném viszont látni, lehetőleg minél nagyobb koncentrációval és optimális hatékonysággal. Sajnos ebből nem valósult meg semmi az első meccsen sem, a többin sem. Emiatt kicsit bosszús maradtam így utólag is, de még rengeteg időnk van ezeket begyakorolni, tehát reménykedhetek…

            A gyerekek azonban a „bemelegedési távolságot” követően üzemi hőfokon igyekezték tartani magukat egész délután. A korábbi hónapokban sokszor kértem azt a fajta játékot és hozzáállást, amit ma bemutattunk, ám amíg korábban nem sikerült, addig ma kérés nélkül is okosan megcsináltuk. Az ilyen találkozókon öröm a kispadon ülni, mint vezetőedző. A Cső-Montage mára igazi „örök rangadós” ellenfelünkké vált: ha egymás ellen kell küzdeni, akkor ádáz harc folyik a pályán, míg amikor egy tornán, vagy az MLSZ forduló alkalmával játszunk valaki más ellen, akkor a csős gyerekek teli torokból kiabálják a „hajrá Villám” szlogent, ami nagyon jól tud esni a gyerekeknek – és nekem is. Remélem, viszonozni tudjuk ezt a jövőben… J A kék-fehér, argentin stílusú mezes gyerekek ugyan 4-3 arányban felülmúltak bennünket, ám a hozzáállás miatt feltétlenül elégedett vagyok mindenkivel.

            A Kénoszt Ferenc által trenírozott Kispest SE ellen folytattuk a sort, nem is akárhogyan… A gyerekek átmentették formájukat erre a meccsre is! Nem szeretek egy-egy meccsen külön kiemelni senkit, de Szilágyi Máté és Kalán Bence most érték el villámos karrierjük eddigi csúcspontját! Máté magához képest mindenképpen túlcsordult, hiszen amellett, hogy voltak okos megmozdulásai, rúgott két – igencsak fontos – gólt, holott nem olyan régen kezdett futsalozni! Ezzel a hozzáállással messzire repülhet még! Kali végre igyekezett bátran játszani, határozottan együtt élt a játékkal, beavatkozott, labdákat szerzett, szóval le a kalappal… Természetesen a többi ifjonc is remek produkcióval rukkolt elő, ám említett játékosok eddig nem nagyon mutattak hasonlót…

            A piros-feketék ellen már 5-1-re vezettünk a félidőben, ekkor kapust cseréltünk. Busi állt a gólvonalra, majd mindjárt tesztelték is képességeit… Nem is nagyon tudtak egy ideig túljárni az eszén. Végül talán 6-3 arányban győztünk, vagy 7-4-re, nem is emlékszem, nem is nagyon érdekel. Sokkal fontosabb, hogy látványos derbiket játszottunk, csodaszép dolgokat műveltünk a pályán, mindenki elégedett lehet! ÉS MÉGSEM CSINÁLTUNK MEG SEMMIT ABBÓL, AMIT MEGBESZÉLTÜNK! J

            Az U15-ös csapatnak 16⁰⁰ órakor lett volna találkozója a Bolyai János Általános Iskolában, ám a megjelölt időpontban SENKI nem tartózkodott a helyszínen, de még csak 15 perccel később sem, ezért az U13-as gyerekek kompletten ott maradtak játszani! A kezdés előtti pillanatokban érkezett meg Trisztán, így végül három csere játékossal lódultunk neki az U15-ös Cső-Montage-nak és a Dunakeszi Kinizsinek.

            Nem szeretnék sokat beszélni erről, mert gyakorlatilag felesleges! A gyerkőcök felnőttek a feladathoz! A Cső ellen is igyekeztek jól játszani, odafigyeltek, gondolkoztak a pályán, de az ellenfél játékosai gyorsabbak, erősebbek voltak. Már az is csodaszámba ment, amikor eljutottunk a kapu elé egy-egy szép akció végén, illetve gólokat tudtunk rúgni. A csarnok majdnem felrobbant többször is, amikor a nézők vastapssal és hatalmas ovációval kísérték akcióinkat… Nagyon jó érzés volt nekem, hogy a srácok a vereség dacára élvezik a játékot, hiszen ezt sulykoljuk évek óta. Kiváló példaként említhetem, hogy Vígh Gyuri kapusként rohant fel többször a labdával az ellenfél térfelére, közben pedig olyan cseleket láthattunk tőle, hogy a nézők nem hittek a szemüknek…

            A Dunakeszi Kinizsi ellen pedig a csodák csodája is megtörtént… Féltem, hogy a fáradtság úrrá lesz rajtunk és kiütéssel küldenek haza bennünket, ám ekkor kezdtünk csak igazán bele melegedni a játékba… Nem sokkal a kezdés után megszereztük a vezetést egy nagyszerű akció végén, majd postafordultával egyenlített a Kinizsi. Nem adtuk fel, újra mi vezethettünk, aztán elszakadt a cérna… Persze jó értelemben. Hol mi rúgtunk egymás után két-három gólt, hol az ellenfél. Gyuri továbbra is remekül futott ki a kapujából, de a második félidőben Kispéter Zoli is határozottan ügyes volt a háló előtt. Busák Levi úgy lavírozott a három fejjel magasabb játékosok között, mintha gyorsvonat lenne, de ezúttal mindenki partnere volt mindenkinek. Villámgyorsan mentek a kényszerítő átadások, labdavesztés után azonnal igyekeztünk visszatámadni, majd újra mi voltunk veszélyesek a másik kapu előtt.

            A lényeg a minőségben volt ezúttal. Majdnem, hogy nem volt gyenge pontja a csapatnak, hellyel közzel még Trisztán is tudott olyat mutatni, amit korábban még nem láthattunk tőle.

A nap játékosát nem is tudnám meghatározni, mert mindenki nagyon ügyes volt, ezért gratulálok az egész csapatnak, minden megjelent játékosnak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés