|
ESEMÉNYDÚS SZOMBAT VÉGÉRE ÉRTÜNK
dÉ 2014.01.18. 23:21
FÁRASZTÓ, DE VARÁZSLATOS NAPUNK VOLT
Az "AC Villám-Károlyi" debütálása jól sikerült...
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy kiemelt hétvégéje volt ez Focisulinknak. Több helyszínen, több korosztálynak kellett teljesítenie, ráadásul a fanatikusabb gyerkőcök egy tucatnyi összecsapáson is labdába rúghattak. Összességében elmondható, hogy fantasztikus napunk volt, ami mind a mutatott játék, mind a lőtt gólok számában is megmutatkozott. Egy ilyen nap végén még a fáradtság is jól esik a gyerekeknek, szülőknek egyaránt…
AC Villám Károlyi - Kispest SE meccsel kezdődött a gyerekek pályafutása...
Reggel 8 órakor kezdett az Eötvös József Általános Iskolában a Károly Róbert Általános Iskola, valamint az AC Villám Focisuli és Futsal Club közös projektjének együttese, az U8-as korosztályban. A Völgyi Andi által trenírozott csemeték életükben először játszottak hasonló tétmérkőzést, ami nem látszott rajtuk! Bátran, néhol „szellemesen” játszottak, csak a gól hiányzott ahhoz, hogy ne szenzációsnak, hanem tökéletesnek tituláljuk a debütálást!
Akadtak nagyszerű lehetőségeink is...
Andi beszámolóját hamarosan itt olvashatják az érdeklődők… J
Ha bárki úgy gondolná, hogy a már közel 10 éves edzői rutin nyugalommal hat az edzőre, hát téved! Minden egyes mérkőzés szervezés, izgalom, kihívás...
Az autókonvoj utasai lelkesen, izgatottan követettek egészen a kispesti iskoláig, ahol gyermekeik életük első mérkőzésén mutatkozhattak be, hiszen csapatunk októberben alakult.
Egy technikás és egy dinamikus ellenfél ellen léphettek pályára tanítványaim. Egy csepp izgalom sem látszott az arcukon!!! Önfeledten kergetőztek, cselezgettek, kapura lőttek a játék kezdetét jelző sípszóig. Első mérkőzésük előtti utasításaimat pedig olyan rutinnal hallgatták, mintha nem kezdő gárdával lenne dolgom. Meglepetést okoztak, amit a játékukkal is alátámasztottak.
Láttam örömet az arcukon, láttam mosolyokat, elszántságot és küzdeni akarást. Egy csere alkalmával észrevettem, hogy a pályára lépő játékos karját csapattársa megsimogatta, ezzel biztatva. :-) Ha csak ennyit látok, már nagyon boldog lettem volna, mert az első lépést megtettük! Néhány hónapja dolgozunk együtt, de erős csapatszellemben, egymást segítve, fegyelmezetten, alázattal dolgoztak!
És ehhez még nagyon sok mindent hozzá tudtak tenni. Mayer Levi robbanékonysága egyedülálló volt a pályán, Attika úgy bevállalta a tanult cseleket két, néha három ellenféllel szemben, hogy a szeme sem rebbent. Kertesi Levi és Balázska kicsit nagyobb rutinja elég volt ahhoz, hogy igazi csapatjátékosokká váljanak, láttam okos passzokat. Bence kissé önbizalom hiányosan, de nagy akarattal mozgott a pályán. Janika a kezdeti nehézségeket elfeledve bátran szembeszállt az ellenféllel, sok labdát szerzett vissza tőlük, Márk pedig védekezésével (amit még nem is tanultunk), parádésan hatástalanított jó néhány támadást. A második meccsen a lendületből támadó Dinamo ellen Gréti segítette a csapatot, a kapus kesztyűt felhúzva remek megmozdulásai, nagyszerű védései voltak, amivel tovább erősítette a csapattársai elszántságát. A sok kapott gól kedvüket nem szegte, de sajnos rúgni nem sikerült egyetlen egyet sem, pedig akadt néhány ígéretes helyzet is. Majd legközelebb!
A gyerekek mindvégig kitartó elszántsága, igyekezete, törekvése a gólszerzésre első alkalommal példaszerű volt. Gratulálok minden kis játékosnak, büszke voltam rájuk! A nap játékosa nálam SZÁSZ MÁRK lett.
Köszönöm a szülőknek a hozzáállást és a segítséget!
A csapat tagjai: Mayer Levi, Néhrer Janika, Kertesi Levi, Marosvölgyi Balu, Pelbárt Bence, Sámson Attila, Szász Márk, Garai Gréti.
Harcba indulunk... Andi instrukcióival...
Az U8/U9-es különítmény a Soroksári Sportcsarnokban mutathatta meg magát, az U9-es korcsoport Bozsik Tornáján. A gyerekek parádéztak a nagyobbak között, számos dicséretet bezsebeltek a lányok és fiúk egyaránt!
A gyerkőcöket szintén Völgyi Andi koordinálta, tehát a beszámolót hamarosan az Ő „tollából” olvashatjátok!
Bizonyos szervezői, MLSZ-es ténykedések sajnos kellőképpen felborzolták a kedélyeket délelőtt, illetve délután is, pontosan az efféle dolgok miatt vagyok úgy a Bozsik Tornákkal, hogy púp a hátunkon, púp sok-sok csapat hátán…
Először arról szóltak a hírek, hogy az egyik csapatban pályára lépett egy 2007-ben született csemete, ebből pedig mindenképpen botrányt kell csinálni, mert ez olyan nagy probléma. Hihetetlen… Nyilván tisztában vagyunk a szabályzattal, amelynek egyik kitétele, hogy egy adott korosztályban nem szerepelhet sem fiatalabb, sem idősebb játékos – hivatalosan legalábbis… Azt már kevésbé értem, hogy miért kell problémázni fiatalabb játékos pályára lépésén, ha nélküle esetleg meg sem lenne a minimális létszám… Mondjuk biztosan megalázó lehet, amikor a 8-9 éves gyerekek között egy 7 éves ontja a gólokat…
Az MLSZ szabályzata szerint eddig szerepelhetett egy évvel idősebb lány a megadott korosztályban. Ma azt is megkaptuk keményen, miért nem tartjuk be a szabályokat… Merthogy állítólag hoztak egy új szabályt, amiről érdekes módon sokan nem tudnak…
Aztán – hogy teljes legyen a képlet – azt is megkaptuk, hogy a szabályzat szerint egy játékos nem szerepelhet egy napon két tornán! Azaz délelőtt az U9-ben, délután pedig az U11-ben… Márpedig nálunk Gréti és Geri kétszer játszott! Egyértelműen közfelháborodást vált ki, ha megtudják az emberek, hogy két – focizni, játszani, sportolni, mozogni szerető – csemete itt is, ott is játszik! Merthogy meccseket döntenek el… Elképesztő, hogy ezzel kell foglalkozni! Na jó, inkább nem is folytatom…
A Bozsik tornán immár sokadszor irányíthattam U9-es csapatunkat. És most sem volt máshogy, fogalmunk sem volt, hogy végül kik fogják alkotni a részt vevő csapatot! Szeretném, szeretnénk, ha ez másképpen lenne ezután! A "NEM" hasznosabb válasz, mint a "még nem tudom, meglátjuk"... Kérnék mindenkit a jövőben, hogy, ha bármilyen okból nem tud részt venni, úgy azt jelezze, hogy hívhassunk helyette olyan játékosokat, akik szívesen részt vennének a mérkőzéseken! Ez a kérés minden korosztályunkra érvényes!
Végül két ikerpár: Szenyán Mesi és Meli, Széwald Lóri és Peti, valamint Rékasi Levi alkotta a csapatot. Tekintettel arra, hogy a náluk idősebb korosztály nagy falat lett volna nekik csere nélkül, megkértem Grétit és Gerit, hogy vegyenek részt a játékban annak ellenére, hogy aznap még 2 mérkőzésre voltak hivatalosak. Ők a kapus feladatot látták el hatalmas bravúrokkal, gratulálok nekik.
Az előző fordulóban Lóri és Peti igazi testvérként követték egymást a pályán két méteres körzetben. Ennek okán az aznapi feladatuk csupán annyi volt, ha meglátják egymást az ellenfél egyik játékosa mellett, egyikük azonnal keressen egy másikat :-) Ennél azonban sokkal komolyabban vették a feladatokat! Peti kiváló védőnek bizonyult, sok támadó játékos lábáról leszedte a labdát a lehető legegyszerűbb megoldást megtalálva. Lórit hosszú idő óta ismét önfeledten láttam játszani. Rékasi Levihez hasonlóan nagyszerű cseleket mutatott be, valamint elmondhatom, hogy bátorságuk példátlan volt. Minden labdáért küzdöttek, remek passzaikkal sokszor jutottak el az ellenfél kapujához, ahol gólokat is szereztek mindketten. Mesi fájós füllel bekötözve bátran szállt harcba a fiúk ellen, Melinda is a remek régi formáját hozva kiérdemelte a lányoknak járó dicséretet. Geri az utolsó mérkőzéseken mezőnyjátékosként bizonyíthatott. Remek társa volt a kicsiknek, önzetlen játékot láttam tőle, amit meg is háláltak csapattársai néhány jól irányzott lövéssel az ellenfél kapujába. Kétség kívül büszkék lehetünk Gerire azért is, mert a torna legnagyszerűbb gólját rúgta meg a közönség és a szervezők káprázatára: Hat méterre az alapvonaltól egy megkerülős csel után az oldalvonal mellől úgy vágta be bal lábbal a labdát a léc alá, hogy a kapusnak esélye sem volt azt kivédeni!
A technikai fölény, az egymás megbecsülése és a játék közbeni elképzelések megvalósítása, valamint a példaértékű fegyelem magával vonzotta az eredményt is, amit a gyerekek kitörő örömmel fogadtak és még motiváltabbá tette őket. Gratulálok mindenkinek, azt hiszem elmondhatom, hogy remek napot tölthettünk együtt, köszönöm mindenkinek! :-)
Az U9-es csapat kora délután szervezett találkozót az Eötvösben. A megjelent 9 játékosnak ezúton is köszönöm a részvételt, hiszen szenzációs mutatványt hoztak össze a kilátogató szülők, rokonok, szurkolók örömére…
Zsúfolt lelátók előtt brillíroztunk...
Először a Kispest SE volt az ellenfél. A játék sokkal, de sokkal látványosabb és okosabb volt, mint a korábbi hetekben megszokott produktum. Egy-két alkalommal csodaszépen kivitelezték a gyerekek azt a játékot, amit már hosszú idő óta gyakorolunk, tehát mindenképpen elégedettnek kell lennem. Legkevésbé sem érdekelt volna Dufek János együttesének legyőzése, amennyiben hiányérzetem lett volna a játékot illetően. 8-9 éves korban azonban a gyerekeknek nem az a fontos, ami egy edzőnek is, tehát nem szabad elvárni a srácoktól, hogy állandósítsák a gyors, kényszerítő átadásokkal kombináló produkciót.
Gréti bizonyított a kapuban is...
Második meccsünket a Hidegkút ellen vívtuk. Bátran állíthatom, hogy a gyerekek a szeptember óta tartó szezon legszebb játékával rukkoltak elő! A szépség nem kizárólag abban rejlik, hogy igyekeztünk gyorsak lenni, gyorsan játszani. A gyerkőcök bemutattak számos nagyszerű cselt, gyönyörű gólokat lőttek, néhol elképesztően volt előadva a játék. Bravúr sorozatot láttunk a javából! Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a szép játékot temérdek gól is követte!
Balu, Enikő, Geri és Tasi... Az egyik sor...
Nem szeretnék külön kiemelni senkit, illetve talán a két lányt megemlítem, mert a fiúk között bátran vállalták a kapus szerepet, a gólvonal előtt pedig Enikő és Gréti is megállta a helyét.
"Hábé, Bébé", Levi és Bende... A másik sor...
Hogy mit szólok a két győzelemhez? Semmit! Boldog vagyok a történések miatt, de nekem az volt a cél, hogy a srácok megvalósítsák, amit gyakorolnak, amit tudnak, ami bennük van.
Következő alkalommal más elvárásokra kell készülni! Reméljük, ott is hasonló lesz a siker…
A napot az U11-es Bozsik Torna zárta.
A 2003-2004-ben születettek léphettek pályára, de Geri és Levi is elkísérte a nagyobbakat a Soroksári Sportcsarnokba!
Az első meccs szenzációsan alakult, függetlenül az eredménytől. Geri volt a kapus, de egyben parádés mezőnyjátékot is bemutatott! A kisebbek átmentették a játékot ide, ugyanis remekbe szabott támadásokat hoztunk össze, passz-játékunk pedig már-már a parádés kategóriába volt sorolható. A ritmust felvették a nagyobbak is, lőhettünk volna néhány gólt, ám mindig porszem került a gépezetbe… Az utolsó három percben már nem volt szerencsénk sem, így kaptunk néhány gólt, de maximálisan elégedett vagyok a gyerekek hozzáállásával, teljesítményével!
A második és harmadik meccs inkább kapusedzés volt: a fáradó lurkók nem tudtak felpörögni, nem találták a megfelelő ritmust, a lendület elfogyni látszott! Ellenfeleink tehát ezt kihasználva „megszórtak” bennünket.
Az utolsó összecsapás is hasonlóképpen alakult. Adott volt egy simán legyőzhető ellenfél, akiknek játékosai talán a felét sem tudják annak, amit a mieink zsigerből produkálnak, ám mégsem akart összejönni semmi, a passzainkat elrontottuk. Gyakorlatilag 8 percig nem csináltunk semmit, aztán 0-2-nél, a semmiből érkezett valami, amire vártunk, de nem tudtuk, hogyan hozzuk össze… A két kis muskétás volt terítéken, hiszen emlékeim szerint mindketten a bátorságuk és kellő agresszivitásuk miatt voltak eredményesek, nem is akármilyen gólokat szerezve.
Gratulálok mindenkinek, aki a mai napon hozzátett valamit a jelenlétével az AC Villám Focisuli és Futsal Club hírnevének öregbítéséhez!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
