Időben megérkeztünk a Százhalombattai Sportközpontba, illetve már egy órával az első mérkőzésünk előtt átöltözve hangolódtunk a nagy meccsre a Csepel SC ellen. Nagyon beragadtunk a rajtnál, ahogy az autóversenyek világában szokták mondani, ám ezt a kellemetlen néhány percet átvészeltük kapott gól nélkül, így a folytatás kicsit nyugodtabb mederben zajlott. Természetesen eljött a mi időnk is a találkozó folyamán, nagyjából a mérkőzés felénél már uraltuk a játékot, kapufát rúgtunk – jelezvén, hogy igenis számolni kell velünk. Bár a pályán kívül igazi csapat voltunk, belül ezt nem nagyon lehetett látni. Az akcióink egyéni szervezés útján zajlottak, a korábbi hónapokban már megízlelt csodaszép játék nem akart érkezni. A végeredmény igazságos nulla-nulla lett, bár véleményem szerint az ellenfélre nézve hízelgő ez az eredmény. A csoport másik találkozója szintén 0-0 lett, a maroshegyi gyerekek nem tudtak túljárni a MAC-Népstadion (Mészöly Focisuli) játékosainak eszén.

A hangulattal nem lehetett panasz... Mindenki jó kedvű volt...

A második fordulóban a kék mezes Dunafém-Maroshegy ellen léptünk parkettre. Az első pillanatokban látszott, hogy játékosaink képzettebbek, gyorsabbak, illetve talán a győzelmet is jobban akarják. Odaszegeztük ellenfelünket a kapujuk elé, jobban mondva a saját térfelük közepére. Továbbra is egyénileg oldottuk meg a feladatokat, nem nagyon passzoltunk egymásnak, kényszerítőkkel sem próbálkoztunk, ezek számomra mindenképpen kudarc élmények a korábbi hetek/hónapok mutatott produkciói után. Már a meccs első felében eldőlhetett volna a továbbjutás is, hiszen előbb Vass Levi szerezte meg a vezetést, majd nem sokkal később Garai Geri találata már a biztos vezetést jelentette. Ekkor ugyanis a legkisebb mértékben sem hittem volna, hogy a Dunafémes srácok felállnak és kiegyenlítenek – pedig így történt. A végén aztán izgulnunk kellett, hogy ne kapjunk ki, függetlenül attól, hogy ordító helyzeteket hagytunk ki ebben az időszakban is. Az ismételt döntetlennel csakis azért lehettünk elégedettek, mert a csoport másik rangadója újfent nulla-nullás döntetlent hozott (Csepel – MAC 0-0). Jobb gólkülönbséggel máris a csoport élén találtuk magunkat.

Bende is szerezhetett volna egy-két gólt - sajnos kimaradtak a helyzetek... :)

A harmadik forduló jelenthette volna a legnagyobb változásokat, hiszen biztos volt, hogy bármelyik csapat győz, biztos továbbjutó. A kapuban ismét Geri állt, az egész csapat elszántabbnak tűnt, mint az első két derbin. Fél fokkal ügyesebben játszottunk, mint addig, de ez alig volt észrevehető a külső szemlélők számára. Sorra dolgoztuk ki a remek lehetőségeket, ám sokáig kimaradtak. Aztán érkezett egy csodaszép egyéni megoldás: Tas vezér befelé cselezett, majd óriási erővel lőtte a labdát a kapuba. Ismét úgy hittem, hogy simán meglesz a meccs, mert nem éreztem az ellenfél lábában a gólt. Rosszul tettem… A MAC Népstadion (MFS) is egyenlíteni tudott (1-1), így továbbra sem volt győztes csapat a „B” csoportban. Három darab 0-0, egy 1-1, illetve egy 2-2-es döntetlen volt felírva a listára… A torna utolsó csoportmérkőzését a Csepel játszotta a Maroshegy ellen. Szinte teljesen váratlan módon döntetlen szagú meccs volt, illetve 1-1-es állást jelzett az eredményjelző másodpercekkel a vége előtt. Ez azt jelentette volna, hogy nyert meccs nélkül is meg tudjuk nyerni a csoportunkat. Ilyen eredmény sorra szerintem a világ sport történelmében még nem volt példa. Aztán a Csepel KÉT másodperccel a lefújás előtt lőtt egy gólt, azzal pedig a győzelme is megvolt, vele az első hely…

A képről B. Boti már hiányzik, de óriási elismerés a gyerekeknek, sokan nem gondolták volna, hogy éremeső lesz a vége...

A Gloriett SE ellen kellett volna kivívni a döntőbe jutást, ám ez a meccs a „sürgősen el kell felejteni” kategória volt, így nem is szeretnék róla beszélni. Következhetett a bronzmeccs, amit ismét a Csepel SC ellen játszottunk, miután a másik elődöntőn az Újpesti Haladás legyőzte őket.

Ekkor már sajnos nem volt telt ház a sportcsarnokban, mert a korábbi kieső csapatok játékosai, a szülőkkel együtt elhagyták a helyszínt. Kicsit furcsa volt kongó lelátók előtt meccselni a bronz medálért, ám ehhez is hozzá kell szokni! Igazán izgalmas, kiélezett meccs volt, egy igazi visszavágó, amit egyértelműen nekünk kellett volna gólokkal nyerni. Ez már a torna ötödik meccse volt, továbbra sem látszott a csapategység a gyerekek mutatványán, ám egyénileg mindenki igyekezett a tőle telhető legjobbat produkálni! Megszereztük a vezetést, jobbak voltunk, de a semmiből ki tudott egyenlíteni a Csepel. Újra megszereztük a vezetést, de ezt is ki tudta egyenlíteni a piros-kék együttes, így már a negyedik döntetlenünket könyvelhettük el ezen a napon.

A mérkőzés egyik legszebb jelenete kétségkívül az volt, amikor végre passzoltunk néhányat egymásnak. A két Boti volt az eleje, Hujbert Boti nagyszerű, talppal elhúzós csele után aztán kiválóan játszott keresztbe Tas felé, sajnos azonban a helyzet kimaradt. 

A meccsek közti szünetekben sem tétlenkedtek a gyerekek... :)

A büntetőpárbajra az alábbi három rúgó játékost jelöltem ki első körben: Tas, Levi, Geri. A többiek ugye akkor érkeztek volna, ha az első három lövés után nem dől el a párbaj – erre azonban nem kerülhetett sor, hiszen volt egy nagyszerű kapusunk, illetve kiváló lövő játékosaink! Abban persze biztosak lehetünk, hogyha oda került volna lövéshez Bende, vagy bármelyik Boti, akkor kíméletlenül végrehajtották volna az ítéletet. Ezzel a lehetőséggel még várnunk kell egy darabig... Sebaj...

Ez a lövés mellé ment - szerencsénkre...

A Csepel kezdte a sorozatot. Úgy látszik, túl nagy volt a tét, az edző még az utolsó másodpercekben is igyekezett megfelelő instrukciókkal ellátni a rúgót, ami olyannyira jól sikerült, hogy a lelkes ifjonc mellé bombázta a játékszert. Geri mondjuk rajta volt, tehát, ha kapura tartott volna a lövés, akkor biztosan fogta volna.

Tas vezér volt az AC Villám első ítélet végrehajtója. Most mondjuk, hogy „ahogy a nagy könyvben meg van írva”?! Mondhatjuk, mert ifjú játékosunk nekifutott a labdának, majd a léc alá vágta úgy, hogy a kapus megszagolni sem tudta a labdát. Egy-null ide…

A piros-kékek következtek, jobban mondva a mi kapusunk, Geri… Az erős, magasra tartó lövést ugyanis nagyszerű reflex mozdulattal reagálta le, illetve tolta fel az égbe… Ellenfelünk tehát két lövésből sem talált be…

Naaaa, ez a lövés bement... Nem is akárhogyan... :)

Aztán érkezett Levi, aki Tashoz hasonlóan a felső lécet vette célba, ám a kapus jól láthatóan készült erre. A végrehajtás azonban olyan erősre sikerült, hogy hiába minden, a kapus kezével együtt vágódott a labda a hálóba! 2-0-ra nyertük a büntetőket, ezzel pedig zúghatott a taps a lelátóról: „Szép volt fiúk, szép volt fiúk!”…

Nem szeretném negatív oldalról megközelíteni a történetet. A gyerekek egy rangos tornán szerepeltek, ahol 8 csapat közül sikerült megszerezniük a bronz érmet! Pont.

A támadásbeli hiányosságokat pedig legtöbbször a javuló védekezéssel egyenlítettük ki, hiszen a letámadás ellen – amikor jól alkalmaztuk – egyik ellenfélnek sem volt „B” terve…

A tornát egyébként a Gloriett SE nyerte, szintén büntető párbaj végén örülhettek! A győztes csapatot egyébként jól ismerjük, hiszen az Eötvösben már nem egyszer játszottunk egymás ellen izgalmas derbit… Köszönjük is nagyon szépen a Gloriettes szülők lelkes buzdítását, hiszen a harmadik helyért vívott találkozónk alkalmával óriási hang orkánt rendeztek, belehajszolva bennünket a győzelembe…

A Gloriett SE megérdemelten nyerte a viadalt... Egyszer sem kapott ki...

Négy döntetlent értünk el… Mi lett volna, ha még játszunk is kicsit?!

A tornáról készült fényképekből hamarosan mazsolázhattok, hiszen amellett, hogy a cikk mellé illusztrációként is felteszek néhányat, néhány perces zenés videót kreálok belőlük, amit aztán a youtube-ra is feltöltök, ott pedig bárki megnézheti majd!

A Soroksári Sportcsarnokban zajló események is igazán izgalmasak voltak, Völgyi Andi hamarosan rövidebb-hosszabb beszámolóval kényeztetheti az olvasókat az U9-es korosztállyal kapcsolatosan, hiszen a gyerekek ügyeskedtek elég rendesen!

Fotók hamarosan!

Gratulálok mindenkinek!

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.12.22. 23:53 Andi néni Elkészültem a beszámolóval! :-D

2013.12.16. 20:27 Andi néni Rendben! Most, hogy tudom, készítem! :-)