Az első derbink megvívása előtt kellőképpen bemelegítettünk, alaposan megmozgatva minden ízületet, izomcsoportot – labdával és nélküle egyaránt. A KISE ellen nem is kezdtünk olyan rosszul, ám az már az első percekben kiderült, hogy ez a találkozó inkább a küzdelemről, semmint a szép játékról fog szólni. Az első sor produkcióján inkább a tudatos kombinációk szervezését figyeltem meg az előre játék kapcsán, míg védekezés nem volt, a szó szoros értelmében – pedig alaposan átbeszéltük a lényegesebb dolgokat. A második sor sokkal tisztább, őszintébb játékot mutatott, nem kombinálták túl a dolgokat, igyekeztek egyszerűen megoldani a feladatokat, bár a védekezés itt is hagyott kívánni valót maga után. Dicséretükre legyen mondva, a vezetést Ők szerezték meg a maximális motiváció és lelkesedés eredményeképpen – Mazsola révén. A második félidő sem hozott nagy változást, próbáltunk rohamozni, támadtunk, helyzeteket dolgoztunk ki, ám kimaradtak, az eladott labdákkal pedig az ellenfél könnyedén végigrobogott a pályán és gólokat rúgott.

A Cső-Montage elleni meccs igazi rangadónak ígérkezett, hiszen ismerős arcok ellen kellett pályára lépni. Új feladatokkal küldtem harcba a gyerekeket, de a parkettre lépés, majd a játékvezető kezdő sípszója után néhány másodperccel már el is felejtette mindenki, mi a feladat. 6-7 perc elteltével a Cső szerzett vezetést, mivel pedig már fáradtak is a gyerkőcök, sort cseréltünk. Nagyon jól is tettük, mert nem sokkal később Dominik óriási bombagóljával egyenlíteni tudtunk. A félidő hátralévő részében sok mindent megpróbáltunk összehozni a vezető gól érdekében, ám az eredmény már nem változott.

A második játékrészre nem csak a levegő fogyott el, hanem a tudomány is. Sajnos egy korán kapott góllal újra a Cső vezetett, amit muszáj lett volna kiegyenlíteni. Rohantunk előre, sorban dolgoztuk ki a helyzeteket, de a végén mindig hibáztunk, a kontrákból pedig újabb gólokkal büntetett bennünket a kék-fehér mezes gárda.

A Kelen SC ellen zártuk a sort. Kissé féltettem a srácokat, mert a fehér mezes együttes a korábbi meccseken szemre is tetszetősen játszott, fizikálisan erős felépítésű játékosaik pedig emellett ügyesek is voltak. Rossz volt nézni, hogy a 12 éves „kis” kapus 180 centi magas, szakállas (???!?!?!!!!) arc szerkezettel állt a gólvonalra. Ilyet még életemben nem láttam, de természetesen nem hiszem, hogy egy ilyen rendezvényen csalásra kerülne sor, továbbá nem járult hozzá csapata győzelméhez kirívó módon. Talán kicsit feloldódtunk, illetve teljes csapat átalakítás után kezdhettük a meccset. A mezőny talán legkisebb tagja állt a gólvonalra, amelyet sokan csak mosolyogva konstatáltak a lelátón. A vigyor akkor fagyott le az arcukról, amikor bravúrt bravúrra kezdett halmozni. Mindenki igyekezett még egy utolsó nagy rohamot indítani, extra helyzeteket tudtunk kidolgozni, gyönyörűen játszva mentük előre a gólszerzés érdekében. Igyekezetünk a 6. percben érett góllá, amikor egy nagyon ügyes akció végén Dominik szerzett vezetést. Bár a félidő hátralévő részében a Kelen SC legalább annyit hibázott védekezésben, mint mi, nem tudtuk gólra váltani a lehetőségeket, ellenfelünk pedig három találatot elérve 3-1-re alakította az állást a félidőre.

A második játékrészben nem sok dolog változott. Nyomultunk előre, hol csellel, hol kombinatív játékkal fűszereztük játékunkat, a ziccerek és lehetőségek jelentős részénél megremegett a lábunk. Vígh Gyuri ugyan még megzavarta őket egy kavarodás utáni találattal, 2 perccel később már ismét két gól volt a két együttes között, az utolsó percekben pedig még egyet kaptunk, így 2-5-el búcsúzhattunk az első játéknaptól.

Így álltunk fel az első két mérkőzésre:

Tasnády Cs. – Kiss M., Luczek Á., Vígh Gy., Kalán B. II. sor: Papp D., Busák L., Vastagh B., Terenyei T.

A Kelen SC elleni összeállításunk:

Busák L. – Tasnády Cs., Luczek Á., Papp D., Vastagh B. II. sor: Kiss M., Vígh Gy., Kalán B., Terenyei T.

Gólszerzőink: Papp Dominik (2), Vastagh Balázs, Vígh György

Amit mindenképpen muszáj kiemelnem pozitív értelemben:

A játékosok java részének van saját gondolata a pályán, készek az improvizatív, kreatív megoldásokra, igazi egyéniségek lehetnek később. Nyilván ezt összhangba kell majd hozni a kombinatív, csapatra épülő „taktikákkal”, ám azért semmiképpen sem fogok lehurrogni egy játékost sem, mert megpróbálta a saját gondolatát véghez vinni, ami éppenséggel nem sikerült.

Sokkal inkább bosszant az a tény, hogy rendkívül sok labdát szórunk el, számos esetben úgy passzolunk az ellenfélnek, mintha azok szándékosan történnének…

Kiemelem Csongit és Levit a kapuban, mindkét teljesítmény meghaladta az elvárhatót. A mezőnyjátékosok közül ezúttal olyanok mutatták szebbik arcukat, akiktől kevésbé vártam: Mazsola és Dominik jóval fiatalabbként is kitűnően helytállt, ellentétben Bencével, Martinnal, Áronnal, Gyurival, akik a két héttel ezelőtti, törökbálinti csoda produkció után ma nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt.

Hajrá Villám! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés