„Én azért nem tartom most ebben felelősnek magam, mert mindig a legjobb tudásom szerint végzem el a munkámat, olvasok, figyelem a nemzetközi eseményeket, képzem magam, átgondolok mindent, ezért élek. Látok ma egy magyar és egy osztrák ifimeccset: ugyanaz a törés-zúzás, pedig régen a magyarokra nem ez volt a jellemző. Mi mindig keresünk valami külföldi vonalat, ezer éve holland vonalazunk például, most meg spanyolozunk. Én azért ezekből a külföldi modellekből nem hiszek el mindent, nekünk a saját könnyűlovas stílusunkat kellene újra megtalálni” – mondta Csank.

„Amikor én megkaptam pótselejtezőn a magam 7–1-es vereségét, elszántabb ellenfelünk volt, mint a most örömfocizó hollandok. Hamar kaptuk a gólokat a meccsen, a közeg pedig meglehetősen ellenséges volt, amit persze magyarként megszokhattam. Ez a mostani csapat felében idegenlégiósokkal állt fel, akik évek óta kint vannak, mégsem láttam a pályán a micsoda más minőséget”–- mondta a volt szövetségi kapitány.

„Nem érdekel, külföldi vagy magyar kapitány lesz-e a következő. Nem szabadna ebből a bukásból akkora tragédiát csinálni, még ha amúgy az is. Ettől nem javul az ország egzisztenciája, bár a hangulatát nyilván befolyásolhatja. Csúnya ez a nyolcas, de ilyenkor fel a zakó gallérjával, és menni tovább. Nem érdemes mindent lerombolni magunk mögött, csak vannak játékosok, csak van Bogdán Ádámunk. Ez férfiak játéka, bírni kell a gyűrődést, ilyen karakterekre kell alapozni: ez azért nem az óriási nemzeti tragédiák közé tartozik” – szögezte le Csank János.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés