Ferencvárosi FC – AC Villám-Nagytétény 11-2(3-0)

Népliget, FTC Sportcentrum, 12000 néző.

Gólszerzőink: Olivér, Ádám

Jók: Joczi.

AC Villám: Joczi 6 – Zénó 4, Barna 4, Andris 4 (Szabi 5) – Oli 5, Dávid 4 – Misi 4, Márkó 5, S. Ádi 4 (Gabi 6) – Szalámi 5 (Sanya 4), B. Ádi 5.

Rövidebb krónika: Igazából nem kellene túl sokat beszélnem erről a mérkőzésről, a játékosokról, a körülményekről, mégis muszáj megtennem.

Szeretném jelezni előre, hogy a történtek ellenére senkire nem haragszom, nem fogok ezentúl más szemmel nézni senkire, ám edzőként kötelességem leírni a fájó tényeket is, amelyből néhányan talán tanulni fognak! Őszintén reménykedem ebben!

Az már nagyon hamar kiderült, hogy milyen nagyképűek tudunk lenni – a mérkőzés kezdő sípszavának hallatáig. Ellenfelünk hangosan kürtölte világgá, milyen taktikával küldte pályára Őket edzőjük, Csőke Gábor. Még a süket is mosolygott… Azt a feladatot kapták, hogy egész pályán támadjanak le bennünket, legyenek agresszívek, stb… Mi persze felültünk ennek, ajándékoztunk nekik egy labdát, aminek eredményeképpen már az első percben megszerezte a vezetést a hamis Ferencvárosi FC. Egészen egyszerűen szánalmas volt a jelenet, amit néhány perc múlva megismételtünk. Azt hittem, ez folytatódni fog és a félidőben túl leszünk a tizedik kapott gólon.

A legnagyobb probléma egyáltalán nem az volt, hogy kik vannak a pályán. Az volt a gond, hogy akik fent voltak, nem tettek meg mindent a győzelemért! Gyorsan hozzáteszem, mindkét félidőnek megvolt a maga tanulsága. A meccs után Szabi megkérdezte, miért nem kezdett… Én megkérdezem, miért lettünk volna előrébb, ha így lett volna… A félidőt 0-3-as eredménnyel zártuk, tehát a védelem hatékonyabb volt, mint a másodikban, amikor 8-at kaptunk. Emellett persze az előre játékban Szabi határozottabb volt, illetve rúgtunk két gólt is, ami nagyon fontos lehet még a jövőben.

A legnagyobb probléma tehát az, hogy a játékosok alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, olyanokkal, amiket nem is kellene elmagyarázni. Pl. a két belső védekező középpályásnak vannak kötelezettségei, mind védekezésben, mind támadásban. A belső védőnek kiemelten fontos feladatai mellett tudomásul kell vennie, hogy irányítania kell a hátsó alakzat tagjait, a szélső védőket, stb. Olivérnek és Dávidnak feladata lett volna a 16-os előterében felvenni az aktuális embert és kifelé szorítani őket. Labdaszerzés után a játékszer mihamarabbi szélső területre való továbbítása lett volna a feladat, ám ezt talán egyszer sem sikerült tudatosan és határozottan véghez vinni, ha esetleg mégis sikerült, a megjátszott célszemély hibázott… Hiába beszéltünk arról is, hogy a mélységből visszafelé mozgó Ádinak lehetne feljátszani a labdát, majd a visszakészítés után megfuttatni, erre egy alkalommal sem került sor.

Mindkét félidőben sorra pazaroltuk el a gólszerzési lehetőségeket, miközben ellenfelünk simán lődözte a gólokat. Ahogyan már említettem az öltözőben, Rózsa Dávid óriási keresztléce volt talán a legkevésbé veszélyes helyzetünk. Amíg tehát nem tudunk berúgni 10 helyzetből hármat, ne is beszélgessünk másról. Vagy nézzük fordítva: ameddig az ellenfél 10 próbálkozásából legalább 5-ször nem járunk sikerrel, addig minden meccsen megkapjuk a kisebb-nagyobb veréseinket!

Hogyan tovább?! El kellene gondolkoznia mindenkinek a pályán töltött idejének hasznosságáról, mert a mai meccsen reálisan elérhető lett volna egy 4-4-es döntetlen is! És akkor még nem is túloztam. Abban az esetben, ha nem magunkat akarjuk szórakoztatni, hanem korszerű, kultúrált játékkal szeretnénk előrukkolni, lesz kézzel fogható eredmény is!

Gabinak külön gratulálok, kifejezetten tetszett, amit produkált! Kb. 10 év után ismét nálam szerepelt, ez nagyon nagy öröm volt számomra. Ádámnak és Olivérnek szintén gratulálok a gólok miatt, hiszen nagyon fontos volt mindkét találat!

A csapatnak a végén nyújtott teljesítményért gratulálok, mert az utolsó 10 percben odaszegezte az ellenfelet a kapuja elé, az más kérdés, hogy a nagy helyzeteket nem tudtuk gólra váltani!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés