A videón a 2005-ös csapat egyik mérkőzése látható (felvétel: Balázs Tibor)
5-6 éves gyerkőceink kora reggeli bemutatkozása
Legkisebbjeink számára nem volt lehetőség a vasárnapi lustizáshoz: Halásztelekre utaztunk, ahol ÖRÖMFOCI Kupán vettünk részt. Nagy örömmel tölt el, hogy nem mi vagyunk az egyetlen klub, amelynek vezetősége az önfeledt játékot tartja szem előtt – szemben az eredmények számolgatásával és a gyerekek győzelembe hajszolásával.
A torna egyik korosztályánál sem írtunk eredményeket, ami tapsot érdemel, továbbá követendő példa.
A kicsi gyerkőcök számára egyértelműen az a cél, hogy megszerettessük velük a labdarúgást, a játékot, a sport szeretetét beültessük a buksikba. Meglátásom szerint ez kiválóan sikerült, mert mindegy gyerek szemmel láthatóan jól érezte magát, minden csapat lőtt gólokat, mindenki mosolyoghatott, stb…
8 csapat jelent meg ennél a korcsoportnál, itt könnyebb volt ugyanis a helyzet azáltal, hogy mini pályán, a kézilabda pályán keresztbe tudtak focizni. Két négyes csoportba kaptak besorolást a megjelenők, így a gyerekek három derbit tudhattak le gyors egymásutánban, másfél óra leforgása alatt.
Maximálisan úgy érzem, hogy látszik a gyerekeken az előrelépés, igaz, mindenki más irányba mozdult. Nem fogok mindenkivel kiemelten foglalkozni, de megemlíthetem azt, hogy Széwald Petit először láttam trükkökkel kombinálni, ami még akkor is fantasztikus tény, ha amúgy nem sok vizet zavart a pályán. Nyilvánvaló, hogy vannak hamarabb, illetve később érő típusok!
Azt az egyet sajnálom csupán, hogy nem sikerült két csapatot nevezni, mert azzal mindenki sokkal több időt tölthetett volna a pályán. Kíváncsian várom, mi lesz a képlet, amikor a többi 5-7 éves csemete is elkezd mérkőzésekre járni, ugyanis az edzéseket több, kiemelten ügyes ifjonc látogatja, ami igazán reménykeltő…
U8-as csapatunk letette a névjegyét
2005-ös csapatunk következett az ovisok után. Mindössze egyetlen csere játékossal futottunk neki a tornának, amit kénytelen voltam elfogadni. Nem értem, mikor vesszük már észre, hogy egymás élményeit tesszük tönkre azzal, ha sutba dobjuk a megbeszélteket és nem jelenünk meg egy-egy összecsapás helyszínén.
Boldog vagyok azonban, mert Vass Levi először tudott olyan csapatban meccset játszani, ahol vele egykorú csemeték küzdhettek. Hónapok óta azért szurkoltam, hogy erre mielőbb kerüljön sor!
Az első meccs nem egészen úgy sikerült, ahogyan terveztem, vagy terveztük. Kaptunk két elkerülhető gólt a játékidő első felében, de tetszett, hogy a gyerekeket ez nem nagyon érdekelte, hajtottak azért, hogy minél hamarabb meglegyen az első találatunk! Próbálkozásaink sikeresek voltak, hiszen egy labdaszerzés után Balázs Boti kilőtte a „felső” sarkot, így mindenki megnyugodhatott.
Innentől kezdve azonban nem volt apelláta!
Gyerkőceink egymást váltogatták a kapuban, hiszen fontos az is, hogy a pálya minden szegletében legyen alap elképzelésünk és valamilyen fajta rutinunk.
Emlékeim szerint a gólhengert Balázs Boti indította, azért használom ezt a jelzőt, mert ettől kezdve tulajdonképpen minden percben volt gólszerzési lehetőségünk, amit egyre nagyobb százalékban tudtunk értékesíteni…
Külön öröm, hogy Vass Levi is betalált, így hivatalosan megszerezte élete talán első gólját „tétmérkőzésen”, azaz nem edzésen… Mindkét Boti lőtt gólokat, Geri is mattolta néhányszor az ellenfelek kapusait, illetve talán a lányok is mosolyoghattak, ezekre nem tudok pontosan visszaemlékezni!
Gratulálok az egész társaságnak, remek délelőttöt produkáltak, illetve kifejezetten szépen szórakoztatták a közönséget… J
U11-es csapatunk játékban hengerelt
Ettől a korosztálytól már feltétlenül eredményt várok! No, még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a végeredményekre gondolok, akkor nagyon téved…
Nagyon fontos, hogy fejben alkalmasak a gyerekek az improvizálásra, de ezzel párhuzamosan a rájuk bízott taktikai követelményeket is megvalósítják, ha kérem.
Az első találkozót a Halásztelek ellen vívtuk. Nem voltak különösebb mondókáim a meccs előtt, csupán arra hegyeztem ki a dolgot, hogy próbáljunk minél gyorsabban, minél kevesebb érintéssel, minél többet passzolva gólhelyzetet kialakítani, illetve egyáltalán ne féljenek hátrafelé passzolni a kapushoz, aki ezúttal egyfajta „ház”-ként is funkcionálhatott. Mindenki eldöntheti magában, mennyire volt sikeres a próbálkozás. Nekem nagyon tetszett, amit láttam, csupán az ellenfél kapuja előtti labdakezelésekkel, döntésekkel voltak bajok néha, de ezek eltörpültek ahhoz képest, amit játékban mutattunk.
A második meccsen a szervező Csepel-Sziget Focisuli ellen folytathattuk volna, amit az előbb elkezdtünk, de feladatot kaptak a srácok. Feladatot, amelyet nem tudtak megvalósítani sokáig, ezért kavarodás alakult ki a fejekben, ami „rövidzárlatot” okozott a csapat egészét tekintve. Persze egy idő után átlendültek a holt ponton a fiúk, ám azt nyugodtan mondhatom, nem azért kezdték el újra termelni a gólokat, mert megvalósították, amit kértem tőlük. Nagyon jó tapasztalat szerzés volt ez számomra is, de a játékosoknak is!
A Kőbánya ellen folytattuk. Több okból kifolyólag úgy alakult, hogy végül egy igazi viadalt láthattak a kilátogató nézők, szurkolók. Nem volt folyamatos játék, nem tudtunk előrukkolni az első meccs produktumával, mert mindenki nyerni akart. Miért volt ez hasznos?! Mindhárom meccsen más volt az elvárás, illetve mindegyiken más problémák láttak napvilágot. Ezúttal az is kiderült, hogy a gyerekek tudnak csodaszépen játszani, illetve szenzációs gólokat szerezni, ám amikor ezek nem jönnek össze, akkor a foggal-körömmel való küzdelem is sikerülhet, illetve ekkor jöhetnek azok a bizonyos „valahogyan begyötörjük” típusú gólok is…
Az utolsó meccsen zöld lámpát kaptak a gyerekek a szabad cselezgetést illetően, amit még a kapus is megtehetett, persze nem a saját szórakoztatására, hanem a csapat játékának segítése céljából. Ezt a feladatot is sikerrel oldottuk meg, tehát a gyerekek „jelesre” vizsgáztak – volna, ám szem előtt kell tartani, hogy bizonyos játékosoktól sokkal többet várok, mert sokkal többre képesek!
Végszó…
Tonó néhány megmozdulás erejéig régi önmagát idézte, góljai egészen gyönyörűek voltak. A mezőny legfiatalabb játékosaként Geri is betalált az utolsó meccsen, amit a publikum vastapssal jutalmazott! Rebe bemutatta, hogy miért is nem kell „kislányozni”, mert „nagy fiús” gólokkal büntetett és pazar cselekkel küldte gyufáért a rá törő ellenfeleket… A többiektől már-már megszoktam a hasznos és jó játékot, ezúttal nem tudom kiemelni őket, mindannyian nagyszerűen teljesítettek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Mért nincsen hang? :(