A 2006-2007-es csapat is pályára lépett

A legkisebbek mezőnyében 5 csapat mérte össze erejét, mindenki találkozott összes ellenfelével! A célunkat tulajdonképpen elértük, hiszen rúgtunk sok gólt, amelyek között akadtak igazi, szépségdíjas találatok is!

Nem szeretném lehúzni a rendezvényt, illetve a szervezőket, magát a szervezést sem, hiszen egyértelmű, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a lurkók valódi ünnepi hangulatban tudjanak pályára lépni. Mivel azonban általában elmondom a véleményemet a látottakról, megteszem most is! Csak remélni tudom, hogy valamelyik edző, vagy ellenfél hozzátartozója nem sértődik meg, vagy veszi magára az "inget"...

Ebben a korosztályban ugyebár egyértelműen az a cél, hogy minél többet játszhassunk, taktikázás, mágnestáblázás nélkül, hiszen olyan korú gyerekekről beszélünk, akik még azt sem tudják, hogy eszik, vagy isszák ezt a sportot... Azt gondolom, hogy a szervező nem véletlenül emelte ki a rendezvény elején, hogy NEM KAPUSSAL KELL JÁTSZANI!!!!! Lehet mondani, hogy nem számít az eredmény, meg hasonló, de folyamatosan olyan akadályokba ütközünk, ami alapján elgondolkozom, hogy vajon hányan gondolják tiszta szívből, hogy "nem számít az eredmény"...

Engem valóban nem érdekel, de ezt mondanom sem kell, hiszen mindenki tudja ezt, aki csak egy kicsit is ismer.

Talán annyi hibát tudnék feljegyezni a szervező részéről, hogy szorgosan jegyezte az eredményeket a meccsek után, pedig elvileg külön díjazás nem is volt a végén, mert mindenki érmet kapott.

Az csak külön kérdést érdemelne, hogy vajon egy edző miért akar folyton 4:4 ellen játszani, ha a versenykiírás 3:3-at követel... Én magam is a 3:3 ellen voltam, amikor behozták, de túltettem magam a sokkon, elfogadtam, nem próbálkozom azóta is a kiírások megváltoztatásával... Továbbá, ha elfogadom a szervező kritériumait, akkor nem szólhatok semmit. Amennyiben nem tetszik valakinek a szabályzata, nem fogadom el és nem nevezek be...

A gyerekek hősiesen játszottak, leszámítva talán az első találkozó első felét, amikor még mély álomban szenderegve szaladgáltak a "parketten". Innentől kezdve azonban beindult a gépezet! IZA kezdte a gólgyártást, miután némi labdavezetés után 7m-ről lőtt a hálóba... A csarnok majdnem felrobbant!!!!

Kis idő után Levi is belelendült, ezt csak Lóri sajnálhatja, hiszen az utóbbi hetekben rendre parázs verseny zajlott a gólkirályi címért... Sebaj, legközelebb fordítva lesz! :)

Gratulálok a gyerekeknek, illetve máris jelzem, hogy egy hét múlva folytatás Törökbálinton, reggel 8 órai kezdéssel!!!

U11-es folytatás

Egymás ellen is játszott két csapatunk...

Kora délután a nagyobbak számára volt megterítve az asztal... Álmomban sem gondoltam volna, hogy végül ilyen sokan leszünk, de nagyon boldog vagyok a létszám miatt! Ez azt jelenti, hogy kezdjük komolyan venni a tornákat, mérkőzéseket... Remélem, ezt még lehet később fokozni!

Az AC Villám Focisuli és Futsal Club két csapatot indított, ezt a sorsolás kihirdetése előtt találta ki a Focisuli vezetője... :P Miután 11-en voltunk, célszerűbbnek ítéltem ezt a lehetőséget, hogy minden játékos sok időt tölthessen a pályán! Maximálisan azt gondolom, hogy jó döntés volt. Volt egy fiatalabb együttes, illetve egy rutinosabb, de sokszor nem nagyon látszott a kettő közötti különbség...

Az AC Villám "2"-es együttese nyitotta a sort, nem is akármilyen tempót diktálva. A RAFC volt az ellenfél, a játékosaikat pedig teljesen sokkolta, hogy Horváth Gyuri parádés mutatvány-sorozat végén igazi futsalos mozdulattal, spiccel lőtte ki a felső sarkot. Ezután sokáig "csak úgy" csordogált a meccs, majd ismét mi pörgettünk a tempónkon. Jöttek a helyzetek futószalagon, amelyek egymás után maradtak ki, mígnem az egyiket Tar Levi gyönyörű mozdulattal értékesítette, így 2-0-ra módosult az állás. Eközben az ellenfél sem tétlenkedett, ám Széwald Marci elképesztő bravúrokkal repítette a társakat a boldogság irányába... 2-1-re megnyertük ezt a hihetetlenül izgalmas, élvezetes meccset!

Az első számú csapatunk a Kőbányáért Egyesület 2003-as csapatávaé indított. Nem szeretnék sokmindent erről a derbiről mondani, mert a pocsék jelző talán túl pozitív dicséret lenne a srácok irányába, annyi azonban megjegyezhető, hogy győztünk 2-0-ra.

Következett a nagy rangadó: két együttesünk egymás elleni operációja érdekesnek ígérkezett, nem is kellett csalódnunk! A gyerekek garantálták az izgalmakat, a játék örömét, bár utóbbira azért egy darabig várni kellett, miután néhányan elég idegesen lézengtek a pályán... A piros sor szerezte meg a vezetést, majd a fehérek megfordították az állást... Mindkét oldalon kimaradtak helyzetek, ám, miközben Horváth Gyuriék viszonylagos nyugalommal igyekeztek újabb gólt elérni, addig Dominikék csak izzadhattak, érett a pofon... A játékvezető 2-2-es állásnál közölte, hogy letelt a 10 perc, ám tetszett neki a meccs, így mondta, hogy 3 percet hagyja még darálni őket... Persze, ahogyan lenni szokott, nem a fehérek rúgtak gólt az üresen tátongó kapuba, hanem fordítva sült el a puska... 3-2 lett a pirosaknak, ám szerintem senki nem búsulhat emiatt...

Az 1-es jelű ötös folytatta a sort, a torna legnagyobb esélyese ellen kellett ringbe szállni: a Kőbányáért Egyesület 2002-es csapata valóban imponáló játékot mutatott addig, így igazán kíváncsi voltam, mire megyünk velük... Nos, nyugodtan állíthatom, hogy a meccset végig mi irányítottuk, sorban dolgoztuk ki a helyzeteket, majd ellenfelünk szerzett vezetést. Szerencsére azonban nem estünk össze teljesen, mentünk előre tovább, aminek eredménye lett Vígh Gyuri távoli gólja, ami a kapus kezei között csapódott a hálóba. Az 1-1-es eredmény csalóka, mert jóval mutatósabb játékunk nem volt kérdés, ám úgy látszik, néhányan még mindig nem tanulták meg, hogy nem csukott szemmel kell labdába rúgni, hanem nyitott szemmel, tudatosan... Amennyi lövésünk ugyanis a kapusban landolt, azt számolni sem nagyon tudta senki.

A 2-es csapatunk folytatta a menetelést, a Kőbányáért Egyesület 2003-as - fekete mezesek - garnitúrája ellen. Na, azt mondom, erre a meccsre vártam hónapok óta. Előre nem tudtuk, hogy miért, de ma már mindenki tudja... Az egész meccsre a csapongó játék volt jellemző, nem tudott kialakulni folyamatos produkció egyik oldalon sem. Miért is soroljuk azonban ezek után a fantasztikus kategóriába ezt a 13 percet?! Először is, 3-3-as végeredmény született... Másodszor, DEMETER GABI 10 MÉTERRŐL KILŐTTE A JOBB ALSÓ SARKOT, MEGSZEREZVE EZZEL ÉLETE ELSŐ GÓLJÁT MÉRKŐZÉSEN!!!!! Nem akartunk hinni a szemünknek... Ennek ellenére a játékos olyan lelki nyugalommal konstatálta saját teljesítményét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna! Gratulálok Gabi, ezennel felléptél a második lépcsőfokra...

A piros csapat a RAFC ellen játszotta az utolsó összecsapást, akiket a fehéreink az elején legyőztek. Nem is volt kérdés egyetlen másodpercig, ki a meccs esélyese, szépen sorban, ütemesen lőttük a gólokat, illetve olyan helyzeteket alakítottunk ki, amelyeket muszáj volt megtapsolni! Talán ez volt a leglátványosabb találkozónk, továbbá nem csak a győzelem miatt lesz emlékezetes, hanem azért, mert REBEKA olyan erővel bombázta szét a felső kapufát, hogy majdnem újat kellett csináltatni... Emlékeim szerint Dominik, Csongi, Levi szerezték a gólokat, de nem vennék mérget arra, hogy más nem talált a hálóba!

A fehérek a Kőbányáért Egyesület 2002-es csapata ellen fejezték be a küzdelmet. Komoly tétje nem volt az összecsapásnak, hiszen nem volt eredményhirdetés, ám a képzeletbeli rangsorban lehetett kapaszkodni, vagy leesni... Ez a derbi már nem volt olyan izgalmas, mint a korábbiak, ám ettől függetlenül büszke vagyok minden megjelent játékosra! Küzdöttek becsülettel, néhol parádéztak is, szóval, igazi Mikulás Kupa volt...

AC Villám "A": Vígh Gyuri és Rebe, Dominik, Csongi, Levi.

AC Villám "B": Marci, Tar Levi, Tonó, Horváth Gyuri, Enikő, Gabi.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés