|
VÁMOSMIKOLÁN JÁRTUNK
dÉ 2012.12.02. 00:26
VÁMOSMIKOLA

A gyerekek boldogan tartották nyakukban az ezüstöt...
IV. VL10 Kupa
Vámosmikola, 2012. december 1.
A 2012/2013-as téli szezon első napján Vámosmikolára utazott az U12/U11-es csapatunk, illetve azok a gyerekek, akik immáron harmadik szezonjukat kezdték meg együtt, tűzön, vízen keresztül…

Levi, Áron és Gyuri - a különdíjasok...
A tornára 5 csapat kapott meghívást: Focisulinkon kívül a Letkés, a Vámosmikola, a Szob, illetve a Bernecebaráti léphetett pályára. A helyszínre érkezéskor olyat tapasztaltunk, amilyet már nagyon régen: a gépjárművekből való kiszálláskor a környéken síri csend honolt. Nem zúgtak autók százai, ezrei a szomszéd utcákban, még csak a villamos sem közlekedett (nincs is villamos Vámosmikolán!). Mintha a nyugalom szigetére érkeztünk volna… A sportcsarnokba az elsők között érkezhettünk – legalábbis azt gondoltuk –, mivel a tágas parkolóban nem igazán tolongtak a gépkocsik. Mire beértünk, rájöttünk, mégsem vagyunk egyedül, sőt, egy-két csapat már a pályán labdázott, készülve az „évszázad csörtéjére”. Bátran kijelenthetem, nagyon jó helyre jöttünk. Bár nem olvassák ezen élménybeszámolót a résztvevő csapatok és edzőik, hozzátartozóik, szeretném hangsúlyozni, hogy az utóbbi években nem igazán tapasztalt vendégszeretet, korrekt, kultúrált viselkedés minden együttes részéről abszolút kiemelkedő volt. Már most szeretném megköszönni a meghívást, az ellátást, mindent! A gyerekek korlátlanul fogyaszthattak ételt és italt, illetve csokoládét is kaptak! Le a kalappal!
A rendezvény előtti éjszakán nem nagyon tudtam aludni, hiszen a gyerekekhez hasonlóan azon járt az agyam, milyen csarnokban játszunk majd, milyen csapatok lesznek, milyen élményekkel érkezünk majd haza, stb…

A helyi Vámosmikolával nyitottuk a napot. Az már az első pillanatokban látszott, hogy ellenfelünk játékereje nem képvisel olyan szintet, mint a mi gyerekeinké. Ennek megfelelően igyekeztünk több góllal megterhelni a lelkes mikolaiak kapuját, ám a góllövés rendkívül nehéznek bizonyult. Nem számoltam össze, de legalább egy tucat 100%-os ziccert hibáztunk el, még az üres kapuba is nehéz volt továbbítani a játékszert, mindössze 40 centi távolságról, mert CSÚSZOTT A TALAJ… VAGY CIPŐ??? :D :D… Természetesen sikerült néhány góllal elhúzni a találkozó feléig, 4-1-es állásnál jött el az a pillanat, amikor a gyerekek elhitték, hogy megvan a győzelem. Kefír kozmetikázott kicsit az eredményen az ellenfél javára (ekkora gólpasszt ritkán adunk, még a saját társaknak is…) :D :), de a játék alapján két számjegyű különbség is kialakulhatott volna. A 4-2-es eredménnyel teljesen elégedett vagyok, hiszen megérdemeltük, továbbá a hazaiak is mosolyogva vonulhattak öltözőbe, hiszen rúgtak két gólt, valamint igazán szorossá tették a meccset…

A Bernecebaráti ellen sem tudtunk készülni, technikai igazgatónk nem tudott megfelelő videó összeállítást rendelkezésünkre bocsátani, így maradt az a lehetőség, hogy vakon nekik megyünk. Sikerült. Ismét sokkal jobbak voltunk, a játék azonban szemre is tetszetősebb volt, mint a korábbi meccsen. A srácok nem vitték túlzásba a góllövést, pedig sima ügy lett volna. Ez persze nem gond, sőt, kifejezetten örülök neki, hogy a játék fontosabb volt a góloknál – vagy mégsem?! :) :D Már 4-0-ra is vezettünk, végül 5-2-re hoztuk a csatát…
Harmadik meccsünket az ellen a Szob ellen játszhattuk, akik előtte már mindenkit alaposan elnáspángoltak, jóval meggyőzőbb gólkülönbséggel, mint mi. Papíron tehát esélyesebb volt ellenfelünk, de tudjuk, a meccs a pályán dől el. Nem sokat teketóriáztunk, talán két perc telt el a derbiből, Vígh Gyuri révén máris nálunk volt az előny. Ügyesen játszottunk, természetesen azonban nem hiba nélkül. 3-1-re vezettünk, amikor elpuskáztunk egy-két hordónyi helyzetet, illetve egy-két egyénieskedő megmozdulást kapott gól kísért. Vígh Gyuri mesterhármast ért el, majd segítő kezet – vagy lábat?! – nyújtott a zöld-fehér együttesnek, ezáltal 3-3-ra módosult az eredmény.

Az utolsó találkozót végül a nulla pontos Letkés ellen játszhattuk, illetve 11 gólos győzelem kellett volna a tornagyőzelemhez. Miután technikai kérdésekben nem tudtunk dűlőre jutni a szobiakkal, valamint a főszervezővel, úgy döntöttem, nem hajtunk a 11 gólra, tekintettel arra, hogy ellenfelünk csapatában 3-4 hölgy is pályára lépett, illetve zsigerből is ki kellett volna hozni a meccsből a 11-est… (nem büntetőről beszélek… :D)
Le a kalappal a srácok előtt, megvalósították, amit kértem: igyekeztek sokat passzolni, de nem minél gyorsabban gólt szerezni. Védekezésben behátráltunk, hagytuk kibontakozni a kék mezeseket, akiknek még így is nehéz volt eljutni a kapunk közelébe. Nem kapkodtunk, nem idegeskedtünk. Játszottunk, továbbá ELLENFELÜNK IS JÁTSZOTT! Öröm volt nézni az arcokat, ugyanis óriási volt az izgalom. Szoros volt a meccs, a vége előtt 1 perccel 3-3-as eredményt mutatott az eredményjelző készülék. Ekkor – a biztonság kedvéért – gyorsan rúgtunk még egy gólt, amivel győztünk, de a helyezések szempontjából nem számított.

Azt gondolom, hogy mindegyik ellenfélnél jobbak voltunk, hiszen a szobiak ellen is sok lehetőséget puskáztunk el. A gyerekek boldogok lehetnek, hiszen veretlenül végeztek a második helyen, továbbá óriási örömöt tudtak szerezni a többi csapatnak is.
Külön öröm számunkra, hogy három játékosunk is különdíjas lett a végelszámolásnál:
-
Busák Levi kapta a torna KÖZÖNSÉG DÍJÁT!
-
Luczek Áront beválasztották a torna válogatottjába!
-
Vígh Gyuri lett a torna LEGJOBB játékosa!

A végén még egymás között játszottunk egy jót, mindenki tombolhatott kedvére, amit meg is tettek…
Hazafelé némiképpen változtattunk az útiterven. Kemence felé vettük az irányt, ahol megnéztük a helyi erdei strandot, láttuk a kisvasút egyik szerelvényét szolgálat közben, illetve megtettünk 20 km-t a csodálatos, festői szépségű Börzsönyben, azaz keresztülszeltük a hegyet egy erdei úton.
Csodálatos élménnyel gazdagodtunk, véleményem szerint mind a gyerekek, mind a szülők, szurkolók jól érezték magukat!

Keretünk: Busák Levi, Papp Dominik, Szabó Zsombi, Szanitter Tonó, Tasnády Csongi, Luczek Áron, Terenyei Tomi, Tóth Doma, Vígh Gyuri, Szabó Zsozsó.
Gratulálok a srácoknak!
Köszönjük Borinak a fotókat!
|
Ez az csak ügyesen!