U6-os és U7-es csapat

A legkisebbek felé semmi fajta elvárást nem támasztottam, hiszen számukra egyetlen cél lehet fontos: a foci, a játék megszerettetése, illetve az, hogy igyekezzenek minél több gólt berámolni az ellenfelek hálójába. Büszkén mondhatom, hogy erőfeszítéseink sikeresek voltak, hiszen a kisebbek is gólokkal örvendeztették meg a szurkolókat, illetve mellettük a nagyobbak is boldogok lehettek, mert két számjegyű gólt rámoltak be az ellenfelek hálójába. Bár ezúttal nem voltunk sokan – mindkét csapatnak egyetlen cseréje volt –, ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy felejthetetlen élményekkel induljunk haza: nagyszerű érzés lehetett pl. Iza számára, hogy sikerült gólt szereznie, de ugyanezt Lackóról is elmondhatjuk. A nagyobbaknál kezd kialakulni egy kisebb verseny a játékosok között, ami arról szól, hogy az egyes játéknapokon melyik fiú szerez több gólt. A mai terméssel nem vagyok tisztában, azt azonban tudom, hogy Levi és Lóri is sok gólt lőttek, illetve Dávid is betalált az ellenfelek kapujába. Gratulálok minden picurnak, akik megjelentek, nagyon ügyesek voltak, megérdemelnek minden dicséretet, mind a szülőktől, mind a szurkolóktól, mind tőlem! Hajrá fiúk!

U13-as korosztály
U12-es és U13-as csapat

Az előzetes hírek alapján két csapatot indítottam a 2012/2013-as bajnoki szezonban: az U12-es csapat a régi 2001-2002-es együttesünket jelöli, míg az U13-as csapat a 2000-2001-ben született fiatalokat tömöríti. AC Villám 1, illetve AC Villám 2 néven regisztráltak bennünket nyáron.

A kisebbek, ám annál rutinosabbak kezdték a versengést. A Salgótarján ellen még sosem játszottunk, így biztosan volt némi izgalom a srácokban, nem tudták, mire készüljenek, kell –e valakire külön figyelni, stb… Sajnos nem úgy kezdődött a sztori, ahogyan elgondoltuk. Ellenfelünk meglepett bennünket, hiszen roppant gyorsan, szellemesen játszottak, mi pedig olyan bosszantó, ovis hibákat vétettünk, hogy ez egyenesen arányos volt a „bukással”. Nem ment a játék, keveset mozogtunk, fegyelmezetlenek voltunk, amit az egész gárdára értek, nem bizonyos csapatrészekre. Egy egész félidőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rendezzük sorainkat. A második 15 percre már egy sokkal koncentráltabb garnitúra futott parkettre, a fiúk megmutatták, hogy igenis tudnak küzdeni, harcolni, illetve a góllövést sem felejtették el. Az északi városból érkező alakulat kapusa azonban igazán parádésan tette a dolgát, számos alkalommal mentett bravúrral, megakadályozva ezzel a felzárkózásunkat. Úgy gondolom, hogy a végére elégedett lehettem, mert  sok dolgot sikerült megvalósítani abból, amit kértem.

A Cső-Montage BFC ellen könnyebb dolgunk volt, ismert csapat ellen kellett ringbe szállni. A képzeletbeli rangsorban jóval előttünk álló budai együttes játékosai azonban valószínűleg sokkot kaphattak, amikor Vígh Gyuri bombájával megszereztük a vezetést, majd percekkel később Papp Dominik révén növeltük is előnyünket. Zúgott a taps a csarnokban. A sor cserét követően ugyan egyenlített a Cső – 2-2-vel vonultunk szünetre – , a második játékrészre újfent sikerült felpörgetni magunkat. Vígh Gyuri nem használta el korábban az összes puskaport, hiszen újra egy eszement bombával hívta fel magára a figyelmet, illetve sikerült ismét két góllal elhúzni Tóth Dominik révén... A szurkolók talán hónapok óta nem láttak ilyen izgalmas, minden igényt kielégítő összecsapást. A végén újra ránk jött a Cső-Montage, ki is egyenlített, majd egyetlen perccel a vége előtt végzetesnek bizonyult egyik játékosunk pillanatnyi kihagyása, így 5-4-es vereséget szenvedtünk. Nem vagyok azonban egyáltalán elkeseredve, nagyon jól játszottunk, kiváló volt a küzdelem, amit az is nagyon jól alátámaszt, hogy alaposan kimelegedtem a találkozó folyamán. Ebben az együttesben nagyon, de nagyon sok örömünk lappang, amelyek a jövőben kibontakozhatnak! Köszönöm a mutatott hozzáállást, illetve mindenkinek gratulálok!

Akik pályára léptek: Busák Levi, Papp Dominik, Szanitter Tonó, Tasnády Csongi, Luczek Áron, Terenyei Tomi, Tóth Dominik, Vígh Gyuri, Vígh Rebeka, illetve Alex.

A nagyobbak a bajnokság egyik nagy esélyese, a Kispest SE ellen kezdték meg a szereplést. Mivel együttesünk tagjai sokkal kevesebb rutinnal rendelkeznek, az elvárás sem volt magasra helyezve. Arra azonban nem számítottam, hogy néhányan még a minimumot sem tudják majd hozzátenni a csapatjátékhoz. Nem vártam technikai bravúrokat tulajdonképpen senkitől, ám az jogos feltételezés volt, hogy egy olyan gyerek, aki hetente több alkalommal jár edzésre, legalább küzdeni, futni megtanult az elmúlt időszakban. Úgy tűnik, tévedtem, így nem is lehetett más a mérkőzés kimenetele, mint egy jókora zakó… Becsületünkre legyen mondva, legalább sikerült gólokat szerezni, ami talán gyógyír volt sebeinkre.

Az Érdi Asterix elleni derbi szintén nem sok jóval kecsegtetett, hiszen ellenfelünknél pályára lépett több, a szó szoros értelmében vett klasszis játékos is. Erre a meccsre segítségképpen rendelkezésre állt Luczek Áron, Vígh Gyuri és Papp Dominik is, így sikerült két sorral felállni a soros 30 percre. Az első játékrész jobban felháborított, mint az előző mérkőzés teljes időtartama. Dénes és Máté teljesen „önkívületi” állapotban lézengtek a pályán, illetve Zsombor és Marci sem volt igazán a helyzet magaslatán. Megint kiemelem, egyáltalán nem a technikai hiányosságok a legfájóbbak, hanem az, hogy még küzdeni, harcolni sem próbáltunk. Problémáimnak kellő hangot is adtam a szünetben, mert nem fogom megengedni senkinek, hogy a kellő tisztelet nélkül képviseljék az AC Villám Focisuli és Futsal Clubot a különböző eseményeken. Az a legalapvetőbb elvárásom mindenki felé, hogy eredménytől függetlenül küzdjünk a saját céljainkért. Nem a győzelmekért, hanem a saját, belső célokért. Minden játékosnak van saját, belső motivációja. Amennyiben a gyerekeket nem zavarja, hogy az ellenfelek átgázolnak rajtunk, akkor ott súlyos problémák vannak.

A második félidő első felében szándékosan egy általam erősnek ítélt sort küldtem pályára, azzal az utasítással, hogy a padon ülők alaposan figyeljék meg, mit látnak, majd a hozzáállást, a küzdést kopírozzák bele a saját, pályán töltött idejükbe. A mérkőzés lefújása után már valamivel nyugodtabban sétáltam az öltözők felé, tekintve, hogy mind Dénes, mind Máté megtette az első, a legfontosabb lépést a csapat életében: igyekeztek, futottak sokat, amíg volt erejük. Zsombor és Marci is megmutatták, hogy jóval több van bennük, amit meg is koronáztak egy csodaszép találattal! Innentől kezdve viszont NEM FOGADOM EL EGY PERCIG SEM a korábban látottakat, azokat elfelejtem, nem nézek hátra, csak azzal foglalkozom, mi lesz a jövőben!

Csapatunkat az alábbi gyerekek alkották: Tasnády Csongi és Busák Levi – kapusok. Grenczer Máté, Nagy Dénes, Sovák Marci, Sörös Balázs, Tóth Zsombor mezőnyjátékosok, majd kiegészítve Dominik, Áron és Gyuri által.

U15-ös csapat

A nap végén következtek az U15-ös csapatok. Focisulink játékosai a Cső-Montage BFC, majd a Hidegkút ellen léptek pályára. A két mérkőzésről rendhagyó módon nem kívánok nyilatkozni egyelőre, arra kérem Dobos Ádámot, illetve Kőrös Barnát, hogy foglalják össze néhány bekezdésben a látottakat, tapasztaltakat, bátran beleszőve akár azt is, amit elmondtam a meccsek előtt, a szünetekben, vagy akár a két találkozó végén is! Az értékeléseket e-mailben várom, néhány napon belül!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés