VARÁZSLAT KISPESTEN

Aki látta a november 3-án megrendezett mérkőzéseket, elgondolkodhatott… Én magam is sarokba szorultam, mert nem találtam válaszokat a belső kérdéseimre. Bátran kijelenthetem, hogy nem láttam a fiúkat olyan módon – lelkesedés, hozzáállás, harcmodor, technika, stb… – játszani a korábbi években, ahogyan ma. Voltak nagyszerű győzelmek az elmúlt években, értünk el dobogós helyezéseket a bajnokságokban, vagy különböző tornákon, de a maihoz hasonló játékkal még nem rukkolt elő semelyik korosztályom.

Némelyek azt gondolják, hogy könnyű volt, hiszen az ellenfelek alkalmasak voltak arra, hogy szétcincáljuk őket. Ez óriási tévedés. Sokszor játszottunk már nálunk jóval gyengébb csapat ellen, ezzel tisztában van mindenki. Az ilyen derbik alkalmával sokkal inkább dominálni szokott az egyéni megnyilvánulás, hiszen a velünk szemben felálló gyerekek elvileg könnyen legyőzhetők a párharcok alkalmával. Emlékszem, amikor játszottunk éppen a Törökbálinti Focisuli valamelyik korosztályával, akik akkor kezdték a munkát. Meccseltünk többször a Dinamo Star gyerekeivel, akik szintén akkor kezdtek, így könnyű volt két vállra fektetni őket, CSAKHOGY…

Ma azt kértem a gyerekektől, hogy felejtsék el a cselezgetést, szeretném látni a széleken alkalmazott kényszerítő átadásokat, üres területbe befutásokat, akár egymás után többször is, anélkül, hogy feltétlenül gólhelyzetbe szeretnénk kerülni. A játék végén át kellett volna lőni a kapu előtt a labdát – keresztbe –, hogy aztán az érkező gyerkőc gólt szerezzen… Nyugodtan mondhatom, döntse el mindenki magában, hogy mennyire volt látványos, vagy sikeres, amit kértem a fiúktól és Enikőtől… Rúgtunk csodaszép gólokat, alakítottunk ki parádés helyzeteket, ám egy gólra talán örökké emlékezni fogok/fogunk. Számításaim szerint 7 db egyérintős játék végén jobb oldalról passzoltunk az ellenfél kapuja előtt keresztbe, ahol ENIKŐ érkezett, majd egy átvétel után  - az Ő szavaival élve – bevágta a labdát a felső sarokba. Az eredmény természetesen másodlagos, mint mindig. Jól látható azonban, hogy a gyerekek igenis megtanultak játszani, alkalmazni tudják azokat a technikai, taktikai elemeket, amelyeket kérek tőlük. Első ellenfelünk a Péteri KSK volt…

A második mérkőzésen ugyanezt folytattuk. A zöld mezes Postás SE szemmel láthatóan fiatalabb csapattal vonult fel ellenünk, vagy sokkal kisebbek voltak. Ez persze semmit sem von le a gyerekek érdemeiből, hiszen, ahogy mondtam korábban, játszottunk már hasonló csapat ellen, akitől aztán akár ki is kaptunk… A zuglói kiscsapat örülhetett azonban nekünk, mert egy-két alakításunknak köszönhetően szerezni tudtak két gólt is… Az örömfoci tehát adott volt mindkét meccsen.

Az U11-es korosztályban aztán ott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk. Ehhez szükségünk volt a korábbi gyerekekre, akik megérezték a csiki-csuki játék ízét, valamint egy-két frissítő erőre, akikkel újult erővel szálltunk harcba. Ismét a Postás SE érkezett velünk szembe, de nagyobb, erősebb, ügyesebb gyerkőcökkel. A játékon nem látszott tulajdonképpen semmi, mert parádésan kezdve villámgyorsan elhúztunk két góllal. Bocsánat, nem is a gólokra szeretném kihegyezni a dolgot, hanem a körülményeire… Merthogy, a fiúk ismét igyekeztek megvalósítani, amit kértem tőlük. Nem sikerült maradéktalanul, de az igyekezet mindenképpen dicséretes volt! A meccs után többen elismerően beszéltek a Villámról, hiszen az ellenfelek szurkoló szüleik nem láttak még bennünket ilyen módon futsalozni. Nem győztem fogadni a gratulációkat…

Aztán érkezett az a bizonyos harmadik összecsapás, amikor már fáradtak voltunk, ráadásul egy sokkal erősebb csapat volt az aktuális ellenfél. A Kispest SE ellen is megpróbáltuk azt játszani, amit kértem. Hellyel-közzel még sikerült is, de súlyos egyéni hibák után gólokkal büntetett a piros-fekete alakulat. Ezzel még nem is lett volna probléma, mert benne van a pakliban a hibázás lehetősége, ám két dolgot szeretnék megjegyezni.

1. A meccs előtt szándékosan kihangsúlyoztam dolgokat, követelményeket bizonyos játékosoknak, így Csonginak is, Levinek is, Marcinak is, stb… Azzal, hogy némelyek ezt sutba vágták, megittuk a levét. Ezt nem szemrehányásként említem, hanem azért, hogy vegyük észre: egy komolyabb ellenfél kegyetlenül megbünteti az önszórakoztató magatartást…
2. Ismét előjött a hisztis, sértődékeny ZSUZSIKÁK találkozója. Nem akarom elhinni, hogy addig tudunk koncentrálni, amíg nem vagyunk hátrányban. Abban a minutumban, ahogy az ellenfél vezet egy góllal, 20%-ot veszítünk pszichésen. Két gólos hátrányban már 40%, majd így tovább… Szánalmasnak ítélem, hogy NEM TUDUNK KONCENTRÁLNI, KÜZDENI A VÉGSŐKIG… Persze, abban biztos vagyok, hogyha mi rúgjuk az első két gólt, ugyanúgy megyünk tovább, mint a korábbi találkozókon! Miért kell az ellenfélben keresni a hibát?! Miért kell megállni, aztán leszegett fejjel sétálni hátra, miközben az ellenfél teljes gőzzel rohamoz bennünket?!

Az első három meccsen a Péteri, valamint a Postás SE játékosai is küzdöttek becsülettel, a saját céljaikért. Nem adták fel, nem hisztiztek, nem rendeztek rohamot, csak játszottak. És ezt a szurkolók vastapssal jutalmazták! Továbbra sem értem, hogy miért kell vesztes állásnál kétségbe esni, ha tudunk úgy játszani, mint előtte három derbin is… Ami valódi VARÁZSLAT volt, valljuk be… Ráadásul gyanítom, hogy tetszett mindenkinek, aki látta…

A mutatott játékkal különben talán még a Kispest ellen is elégedett lehettem, hiszen voltak próbálkozások, okos dolgok, ezúttal azonban nem sikerült a gólszerzés.

Gratulálok a gyerekeknek, illetve a nevükben is nagyon köszönöm a szurkolótábor közreműködését, akik végig küzdöttek becsülettel a srácokkal!

Remélem továbbá, senki nem gondolja, hogy ettől a naptól kezdve minden alkalommal így tudunk majd játszani… Maximum reménykedjünk, hogy egyre többször látunk hasonlót…

Keretünk: B. Boti, Enikő, Marci, H. Gyuri, Mazsola, B. Levi, Dominik, Csongi, Tonó, Gabi.

Hajrá Gyerekek, hajrá Villám!

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.11.06. 00:50 dÉ, Kisherceg, Dave Kedves Hozzászólók! :) Nagyon köszönöm a biztató szavakat, igazán jól esnek! Ebből a szombatból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, maximum konstatálhatjuk, hogy igen, tudunk így is játszani. Mivel azonban gyerekekről van szó, ez nem lesz elvárás minden alkalommal, mert akkor kiveszne az érzés, a kreativitás, a játék szabadsága a srácokból! Ezt pedig nem nagyon szeretném! NEM A SZÜLŐK VISSZHANGJAIÉRT JÁTSZUNK, NEM IS ÉRTÜK!!! Továbbra is azt mondom, egyénileg kell a játékosoknak mindent tudni a pályán, aztán tizenévesen, amikor majd rájönnek, hogy csapatként mennyire jól tud minden funkcionálni, jönni fognak a sikerek, eredmények - maguktól... Nem szabad semmit sem siettetni, hiszen nem kis gyerekként kell parádézni, hanem majd a felnőtt körhoz közeledve, illetve abban benne... Hajrá Villám!

2012.11.05. 11:34 doma és domafater Sziasztok Örömmel olvasom hogy fejlődik és jól játszik a csapat,ezt mi is láttuk és tapasztaltuk.Kezd beérni a Dávid és a srácok munkája. Nagy szurkolóitok vagyunk,remélem még fogunk köztetek játszani.Hajrá Villám Domáék

2012.11.04. 14:05 Zsityano Szia Dávid! Gratulálok, így még nem láttam játszani a gyerekeidet! Ez egészen elképesztő volt! Csak így tovább, sok sikert! Zso

1