U11-es korosztály (dÉ)

Csapatunk az első körben nem lépett pályára, így tudtuk előre, hogy egymás után három meccset kell majd megvívnunk optimális esetben. Így is történt.

Először az Airnergy FC hasonló korú ifjoncaival találkoztunk. Bámulatosan kezdtünk, az első 10 percben majdnem az egész csapat megvalósította, amit kértem, csupán Sovák Marci ragadt be a rajtnál, pedig olyan feladatokat kapott, amit véleményem szerint a kisujjából ki kellene ráznia. Támadójátékunk kiemelkedő volt, a passz-kombinációk rendre jól sikerültek, percenként kétszer is az ellenfél kapuja elé tudtunk kerülni, illetve helyzeteket dolgoztunk ki. A második 10 perc lendülete kissé alábbhagyott, sajnos a védekezésünk bőségesen hagyott maga mögött kívánnivalót… Még jó, hogy nem az eredményért kellett játszani, mert hiába győztünk 3-2 arányban, ha 10 gól különbségnek kellett volna lennie a két együttes között. Az a három gólunk csodálatos körülmények között született, ám ezeknél jóval nagyobb helyzeteket puskáztunk el…

A Csepel FC jóval erősebb ellenfél volt, ám meg kell dicsérnem a játékosokat, mert előre játékban ismét ragyogóan akcióztunk, sok passz jellemzett bennünket, igaz, ekkor már néhányan belevitték az egyénieskedést is, amelyek alkalmával ellenfelünk többször riogatott lövésekkel, amelyek az elején még nem jöttek össze. Védekezésünk pocsék volt, úgy néztünk ki, mint akik kizárólag támadni jöttünk Soroksárra. Rossz volt nézni… Persze, ahogyan lenni szokott, a sok kihagyott helyzet ismét megbosszulta magát, most viszont nem tudtunk kicsi gólokat sem rúgni.

A harmadik találkozóra megérkezett Széwald Marci, aki nagy lelkesedéssel állt be a kapuba, hiszen előtte a kisebbeknél brillírozott a gólvonalon. A képlet hasonló volt a korábbiakhoz. Támadtunk, mentünk előre, sorjában alakítottuk ki a helyzeteket, ám az ordító ziccerek is kimaradtak, mint például Dominik hatalmas kapufája esetén. Most sem védekeztünk, így az ellenfél tulajdonképpen három lövéséből megnyerte a meccset.

Összességében elégedett vagyok, mert a gyerekek meg tudják csinálni, amit kell, amit kérek tőlük, ám néhányan olyan minimális idegzettel rendelkeznek, ami esetenként kritikán aluli. Felháborítónak tartom, hogy 0-1-es állásnál be kell vágni a durcást, mérgeskedni kell, vagy éppen sérülést okozni az ellenfél valamelyik játékosának, ráadásul bocsánatot kérni sem tudunk. Én nem ezt tanítom a gyerekeknek, az elmúlt 12 évben az edzői társadalom úgy ismert meg engem, mint a sportszerűség mintaképét. A jövőben nem fogok közösséget vállalni az ilyen megnyilvánulásokkal, az pedig különösebben nem érdekel, hogy az ellenfelek miként játszanak.

Örülnék, ha nem óvodások módjára viselkednénk a különböző meccseken, tornákon, amelyeken részt veszünk. Ezen a napon mindhárom csapatnál jobbak voltunk, mégsem koronázta siker teljesítményünket, köszönhetően a csapkodó, sértődékeny, visszafelé nem futó hozzáállásunknak. AZONNALI VÁLTOZTATÁST KÉREK MINDEN GYEREKTŐL, illetve kérem a szülők hathatós segítségét is a témában!

U9-es korosztály (Zoli)

Az első mérkőzésen Enikő őrizte kapunkat és remek teljesítményt nyújtva segítette a csapatot. Mindkét Boti remekül játszott, továbbá nagyon boldog voltam, hogy mindenki megpróbálta teljesíteni, amit kértem: a bátor játékot és a távolabbi lövéseket. Az utóbbiból sajnos így is kevés sikerült, ennek ellenére két, óriási kapufával tudtuk meglepni ellenfelünket.

A második találkozó nagyon kiegyenlített volt, mindkét oldalon rengeteg helyzettel, ám itt hozzák kell tennem, hogy Marci óriási formában védett. Számomra nagy örömmel szolgált az is, hogy Levi – aki ugye jóval fiatalabb, mint a többiek – két alkalommal vezethette a kapussal szemben a labdát. A meccs vége előtt nem sokkal Hujbert Boti szerezhetett labdát és törhetett kapura, ám a kapus bravúrral hárítani tudott, mint később kiderült mindhiába, mert a kipattanó játékszert Láng Vili bevágta a hálóba!

Mindenkinek gratulálok a remek teljesítményhez, továbbá köszönöm a részvételt! Hajrá Villám!

U7-es korosztály (Peti)

4 gyerkőccel (Lóri, Peti, Márkó, Laci) álltunk ki 3 csapat ellen. Az idő kegyes volt, az eső elállt a szél nem fújt és hideg se volt.
Az első meccsen kicsit lassan lendültünk a játékba, az ellenfél nagyon letámadott és nehéz volt a labdát megtartani. Ráadásul volt egy elég langaléta ellenfelünk is, szerintem az u9-es csapatunknál is magasabb volt. A gyerekektől azt kértem, hogy ne a kaput védjük, menjünk és rúgjunk annyi gólt, amennyit csak tudunk, azért jöttünk. A meccs képe így is alakult. Kaptunk pár gólt, és Lóri lévén rúgtunk is egyet.

A második meccsen sajnos nem sikerült megismételni a góllövést, az ellenfél jóval összeszedettebb volt. A harmadik meccsre sikerült összeállni a csapatnak. Kezdtük felfedezni a pályát meg a csapattársainkat és több jó passzt is sikerült megvalósítani. Lóri és Márkó is rúgott egy gólt, Lackó meg Peti kapufáig jutott. Peti kapufája még a díjkiosztó alatt is zengett, hatalmas felsőléc volt! Végeredményben szépen helyt álltunk, kár, hogy vége lett, épp kezdett a csapat belelendülni. Még pár ilyen torna és teljesen jól fog menni a játék.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés