Csoportunkba a Mészöly Focisuli, a Martfűi LSE, a Kengyel LSE, valamint a hazai Szentmiklósi Focisuli kapott besorolást, míg a „B” csoportban a Fegyvernek, Szanda Focisuli, SC Hírös-Ép, Vác VLSE és az Újhartyán mutathatta meg magát.

Focisulink azonnal ugorhatott a mélyvízbe, a Mészöly Focisuli ugyanis eleve nem rossz csapat, ráadásul rutinosabbak ekkora pályán, mint mi. A játékunkon viszont egyáltalán nem látszott semmiféle megilletődöttség. Nekiugrottunk ellenfelünknek, de nagyon. Igaz, hogy a játék ekkor még csak épülgetett, hiszen nem kevés idő kellett ahhoz, hogy megszokjuk a nagyobb pályát, a nagyobb kaput, a több játékost. Néhány percnyi játék után Zsombi lőtt távolról egy nagy gólt, a kapus hiába vetődött, esélytelen volt a bravúrra. Nem sokkal később, de még szintén az első félidőben egy okos kombináció végén Vígh Gyuri lőtt Pazar gólt, növelve előnyünket. Nem is akartam hinni a szememnek. A második játékrészben folyamatosan cserélgettünk, próbálkoztunk, ami miatt döcögősebb lett a menet, nem is nagyon tudott kialakulni folyamatos játék, de emiatt nem bánkódtam, a célom ezúttal is az volt, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget. A végén 2-1 arányban győzni tudtunk, így indulhattunk ünnepelni…

A Szentmiklósi Focisuli ellen már érettebb játékkal rukkoltunk elő, annak ellenére, hogy a kezdőcsapat alaposan fel lett forgatva annak érdekében, hogy minél több játéklehetőséget kapjanak a srácok. Már az elején sikerült megszerezni a vezetést, a forgatókönyv hasonló volt az előző meccshez: Zsombi egy testcsel után megtolta a labdát, majd bal lábbal kilőtte a jobb alsó sarkot. Nem sokkal később ellenfelünk ugyan egyenlíteni tudott, de ez sem tört össze bennünket: ki lőhette következő gólunkat? „Természetesen” Vígh Gyuri, méghozzá hasonlóan szépet, mint a korábbi meccsen. A második félidő végéhez közeledve Tonó kapott labdát a kaputól másfél méterre, ám sikerült mellégurítani a kihagyhatatlant… Szerencsénkre azonban nem bosszulta meg magát a kihagyott helyzet, amiből egyébként volt bőven. A végén még Dominik gondoskodott róla, hogy ne álljunk meg két gólnál, ezúttal 3-1-es győzelmet arattunk.

A Martfűi LSE ellen volt a legtöbb lehetőségünk a gólszerzésre, ellenfelünk igazán sportszerű csemetéi nem voltak egy súlycsoportban velünk. A meccs előtt kicsit viccelődtünk is velük, hiszen AC Milan mezben fociztak az AC Villám ellen… Mintha csak szándékos lett volna. Kevésbé látványos játékkal sikerült 4-0 arányban győzedelmeskedni, a gólokról emlékeim szerint Dominik, Áron és Vígh Gyuri gondoskodtak, Dominik talán kétszer is betalált. A házi gólkirályi címért így továbbra is hárman voltak esélyesek: Vígh Gyuri, Papp Dominik és Szabó Zsombor.

Utolsó csoportmeccsünkön feltettük az i-re a pontot, de mondhatnánk azt is, hogy megkoronáztuk magunkat. A gyerkőcök valami egészen elképesztő módon kezdtek játszani egymással, túlzás nélkül mondhatom, hogy az 5-10 m-es passzok a Barcelonát idézték. Álomjátékunk eredményes is volt, Horváth Gyuri szerzett vezetést az első félidőben, majd Papp Dominik is betalált újra. Ez a meccs volt az, amit nem lett volna szabad lefújni: több csapat szurkolói kezdtek el gyülekezni a pályánk körül és figyelték az oktatást… Sokan tátott szájjal követték az eseményeket. 2-0-ra győztünk, ez azt jelentette, hogy 100%-os teljesítménnyel, 4 meccs/4 győzelemmel zártunk, 11 gólt lőttünk, illetve csak 2-t kaptunk.

Az elődöntőben a Szanda Focisuli ellen léptünk pályára, TELE GATYÁVAL, valamint SOK BUTA GONDOLATTAL. Már a meccs előtt látszott, hogy vége a varázslatnak. A gyerekek nem hittek magukban, amit nagyon jól jelzett a Vígh Gyuri által feltett kérdés is: „Ha kikapunk, nem jutunk tovább?” Emellett persze néhány gyerkőc arról egyeztetett a pálya szélén, hogy a győztesnek járó trófeát melyikük viheti majd haza… Az első két percben értelmes labdaérintésünk nem akadt, nem passzoltunk, a saját fejünk után mentünk. Az eredménye az lett, hogy a 4. perc és a 8. perc között 3 gólt is kaptunk, azaz leromboltunk mindent, amit addig felépítettünk. Nem az eredményre gondolok, mert az egyáltalán nem érdekel, még csak a kapott gólok sem feltétlenül voltak fontosak. A mutatott játékkal, a hozzáállással volt baj. Mindenki elfelejtette, hogy a korábbi meccseket a CSAPAT játszotta, nem egyének, ezen a derbin pedig a legtöbben egyedül próbáltak érvényesülni. A 0-4-es vereség azt jelentette, hogy a BRONZ meccsel fejezhettük be a viadalt.

Az SC Hírös-Ép 1-0-ra legyőzte a Mészöly Focisulit, ezért következhetett az első meccs visszavágója, az elődöntők két vesztesei mérték össze erejüket.

Sajnos, nem változott a képlet az előző meccshez képest, csupán annyiban, hogy az egyéni akciókból tucatnyi gólt kellett volna elérni, ám sem Kefír, sem Zsombi, sem Zsozsó nem jártak sikerrel. Vígh Gyuri végén lőtt gólja gyógyír volt sebeinkre, a visszavágót 3-1-re elbuktuk.

A meccs utáni letargikus hangulatban mindenki a probléma gyökerét kereste, a gyerekek egy része talán egymásban, mások magukban fedezték fel a forrást.

Utólag azt kell mondanom, hogy maximálisan elégedett vagyok a lurkókkal. Folyamatosan építették fel a várat, megmutatták, hogy tudnak focizni, tudnak örülni, tudnak gólokat szerezni, tudnak CSAPATKÉNT funkcionálni. Csoda volt az első négy meccs, netán magától értetődő siker? Nem tudjuk, talán mindkettő… Mindenesetre varázslatos érzés volt ezen gyerekek mellett állni edzőként a pálya szélén…

Gratulálok az utazó keretnek: Csongi, Dominik, V. Gyuri, H. Gyuri, Levi, Tonó, Kefír, Zsombi, Zsozsó, Ádám, Áron.

Június 16-17-én, SZOMBATON és VASÁRNAP Budaörsre utazunk, a PURECO Kupára, kétnapos fesztiválra, ahol a gyerekek ott alszanak, illetve teljes ellátást kapnak – ingyen! Csupán polifoam és hálózsák szükséges, hogy a tanteremben mindenki kényelmesen tudjon aludni… Csongi és Gyuri tud mesélni a tavalyi élményekről!

Részletek hamarosan!

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.06.05. 11:23 Kriszta Én sem csodának nevezném, sokkal inkább az akaratnak, az akarásnak, a küzdésnek, a csapatmunkának, a szépen lassan bekövetkező "megérés" folyamatának ezt az eseményt! Ez még csak a kezdet, a java még hátra van!!!-:)))) Gratulálok a csapatnak, a fiúknak és az edzőnek egyaránt!

2012.06.04. 13:15 Bori Szerintem nem is csoda, de nem is természetes siker, valahol közben vannak a gyerekek, de úgy néz ki, jó úton járnak edzőjükkel együtt! Látható a fejlődés! Érdemes volt korán kelni és velük tölteni az egész napot! KÖSZÖNJÜK!!!