A Törökbálinti Focisuli együttese ellen roppant gyengén kezdtünk, ez azonban egyáltalán nem azért volt, mert elfelejtettünk volna focizni. A gyatra játékot és sok hibát tetézte néhány kívülről érkező beszólás is, ami nem éppen bátorítólag hatott a fiúkra, így nem is várhattunk mást, mint kapkodó gyerkőcöket, mérges arcokat, velem az élen...

A félidőre összeszedett tetemes hátrány ellenére - 0-5 - sikerült percek alatt rendbe szedni magunkat, ami olyannyira jól sikerült, hogy már-már csodának titulálhattuk volna a történéseket... Beindult a gépezet, a gyerekek fantasztikusan küzdöttek, élvezték a játék elemeit, nem mellesleg csodaszép góloknak örülhetett mindenki. Nagyjából a második félidő felénél felcsillant a szemünk, hiszen megannyi gólunk majdnem egyenlítést hozott az idősebb gyerekek ellen.

Csak a második félidő miatt is érdemes volt lejátszani a meccset. Nagyon jól kirajzolódott, milyen, amikor megy a játék, illetve milyen az, amikor semmi sem sikerül.

A szülőknek pedig jó lenne végre rájönniük, hogy a gyerekek nem az ő fejükkel gondolkoznak, 9-12 évesek, egészen más irányba kattognak az agytekervények, mint a felnőtteknek. Ha a "hajrá gyerekek" nem menő bekiabálás név nélkül, akkor inkább ne szóljon senki semmit...

A második és harmadik meccset egyfajta bónuszként könyvelhettük, mert már lejátszottuk velük a soros derbiket, de Milánék távol maradása miatt újra meccselhettünk.

A Dinamo Star ellen esélyünk sem volt, de nem is az eredményre gondolok, sokkal inkább a játék felépítésére, helyzetek kialakítására. Amíg a mi próbálkozásainkat a kékek csírájában folytották el, addig az Ő próbálkozásaiknak mi nem tudtunk gátat szabni... Voltak ügyes elgondolások, ami mindenképpen dicséretes, tehát nem kellett idegeskedni.

A Miskolci Vénusz lányai ellen zárhattuk a napot. Ez egy igazi élmény volt az egész csarnok számára. Az első játékrészben nagyon odafigyelve, sok helyzetet kidolgozva, számos gólt lőve mutattuk meg, hogy még van bennünk tartalék, illetve tudunk játszani is. A második felvonásban azt kértem a gyerekektől, hogy hagyjanak területet a lányoknak, gondoljanak bele abba, amikor a korábbi meccsen a mi ellenfelünk nem juttatott szóhoz minket... Az egész lelátó zúgott, csörömpölt, mindenki mosolygott, a nap fénypontjává alakult ez a derbi. Sok-sok ilyen hangulatú találkozót kellene játszanunk ahhoz, hogy a gyerekek valóban élvezzék a játékot és ne rettegjenek az eredmény alakulásától!

Külön kiemelném, hogy Zsombor, Dávid, illetve Áron talán azóta nem játszottak ilyen hasznosan és látványosan, amióta nálunk rúgják a bőrt... Ez nagyon jó jel a jövőre nézve! Bátran cseleztek, ügyesen passzoltak, szinte mindent időben csináltak! És ez nem az utolsó meccsre érvényes, hanem az első meccs második félidejére, illetve a második meccs egyes időszakaira is!!!

Mindenkire büszke vagyok, mindenki kitett magáért!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés