Azért, hogy mindenki tisztában legyen a sok kérdőjellel, variációval, leírom azokat az eseményeket, amelyek okot adtak az aggodalomra. Amolyan „percről-percre” szimuláció lehetett volna ez, ha még akkor teszem közzé.

         Már decemberben beérkeztek az első nevezések a tornára. Kicsit mégiscsak be kell vonnom az U10-et, mert minket is érintettek az események.

         Január közepére már nagyjából összeállt a kép mindkét korosztályban, úgy tűnt, az U10-es mezőny 8 csapattal vonul fel, míg az U11-es 6 csapattal. Természetesen mindkét pályán indult volna egy AC Villám. A REAC volt az első, aki kicsit keresztül húzta számításaimat, hiszen nem jelzett vissza az adott határidőn belül, ezért egy másik csapatot hívtam a helyére. „Új csapat, új sorsolás”. A Dunakeszi Vasutas volt a következő talán a sorban, aki még decemberben küldött jelentkezést, ám ez elveszett az éterben. Muszáj volt úgy intézni, hogy játszani tudjanak. „Új csapat, új sorsolás”. Nem sokkal a torna előtt az Érdi Asterix is lemondta a részvételt, de nem problémáztam rajta, azonnal beraktam oda a Dunakeszi U10-es csapatát. Aztán két nappal a kupa előtt a REAC is felhívott, hogy elfelejtett visszaszólni, de ők jönnének. „Új csapat, új sorsolás”. Ekkor már nem tudtam mit csinálni, mert készen volt a végleges sorsolás, kénytelen voltam kiemelni onnan saját együttesemet, a kék-sárgákat pedig a helyünkön indítani. Játékosaimat így az U11-ben szerepeltettem, ami tulajdonképpen nem volt probléma, mert előzetes számításaimnak megfelelően néhányan lemondták a részvételt, ahogy szokták. Már körvonalazódott, kik azok a játékosok, akikre számíthatok bármilyen körülmények között, illetve kikre nem. Az U10-esek kálváriája itt be is fejeződött, a program sikeresen végigment.

         Az U11 annyiban módosult, hogy a Dunakeszi Vasutas együttese bejött 7. csapatnak. Így az „új csapat, új sorsolás” szlogen ismét előbújt rejtekéből… Szerkesztettem egy 3-as és egy 4-es csoportot, módosítgattam a játékidőket, de simán ment minden. Mind a 7 alakulat időben megérkezett a helyszínre, az előre kiírt időben pedig sikerült megfújni a kezdő sípszót is!

         A Szegedről érkező fiatalokról – játékerő tekintetében – semmit sem tudtam, így amolyan fekete lóként kezdték szereplésüket. Mindkét csoportba került egy szegedi sor, nem lett volna szerencsés, ha egy csoportba illesztem őket.

         Nagyon gyorsan kiderült számomra, hogy kik lesznek esélyesek a legjobb 4 közé bejutni. Mivel az első meccsen abszolút dekoncentráltan fociztunk, adott volt egy alapos verés a Tisza-parti gyerekektől. Az első 10 percben olyan érzésem volt, hogy bennünket egyáltalán nem érdekelt ez a meccs, ellenfelünk pedig úgy közdött, mint egy VB döntőn szokás. Annak rendje és módja szerint elnáspángolt bennünket a Rendőr TE.

         A következő mérkőzésünkig eltelt időszakban szemügyre tudtam venni a többi csapatot is, így realizálódott, hogy a két Rendőr TE sor erősebb minden együttesnél, tehát már csak két hely kiadó az elődöntőre. Úgy gondoltam, hogy az „A” csoportból a Törökbálinti LA biztosan bejut, a másik csoportban pedig reménykedtem egy nagyon izgalmas csoport döntőben, nevezetesen az AC Villám és Dunakeszi Vasutas előadásában.

         Nagyon jól kezdtük a derbit, ügyesek voltunk, sikerültek a passzok, a cselek is, illetve a legfontosabb az volt, hogy mi dolgoztuk ki a helyzeteket az ellenfél kapuja előtt, gólokat szerezhettünk volna, ám az utolsó pillanatokban rendre hibáztunk. Éppen, hogy túl estünk a mérkőzés felén, amikor egy butaság után gólt kaptunk, az addig kiválóan felépített várat lerombolva ezzel. Az ezután alkalmazott cserék aztán szét cincálták a fiúkat, nem tudtunk kellőképpen felpörögni, nem sikerült új energiákat mozgósítani a cél érdekében, azaz, hogy legalább egy gólt begyötörjünk.

         Az előzetes várakozásoknak megfelelően a két szegedi csapat megnyerte a csoportját, méghozzá veretlenül. A két elődöntő így a következő párharcokból állt: Rendőr TE I. – Dunakeszi Vasutas, Rendőr TE II. – Törökbálinti LA. Bár két szoros meccset láthattunk, mindkét oldalról a „rendőrök” jutottak a döntőbe, akik aztán egy hangulatos kis meccset vívhattak egymás ellen.

         Eközben a másik pályán zajlott az alsó házi döntő, azaz a mérkőzések az 5-7. helyért. Mi kezdtük a sort a Dinamo Star SE ellen, miután ők végeztek a csoport harmadik helyén az „A” jelű trióban.

         Nagyban hasonlított a találkozó kimenetele az első meccshez, ellenfelünk vezetést szerzett, amivel aztán nem nagyon tudtunk mit kezdeni. A srácok elkezdtek egyénieskedni, mindenki egyedül szerette volna megoldani a góllövés problematikáját. Hiába az előzetesen megbeszéltek, nem valósult meg semmi a kértekből. Ahogy múlt az idő, a gyerekek lábai kezdtek megremegni. Ezt igyekezett kihasználni ellenfelünk is, aki valóságos eksztázisban rohamozott minket, vezetése tudatában. Nagyjából 11 perc telt el a játékból, amikor végre sikerült megtörni a jeget egy szemfüles góllal. Ez volt az a találat, ami átlendített bennünket a másik oldalra, az angyalföldieket pedig lezúzta szemmel láthatólag. Egy ilyenre lett volna szükség még a csoportmeccsen a Dunakeszi ellen… Akkor nem jött össze, most igen. A hátralévő időben aztán kellőképpen felpörögtek az események, sikerült újabb találatokkal széppé tenni az esemény végét, elmondhattuk, hogy tulajdonképpen 2-2 győzelemmel és vereséggel zártuk a rendezvényt, ami azért nem olyan siralmas. A megjelent játékosok igyekeztek hozzátenni a tőlük telhető maximumot, ez látszott még akkor is, amikor többen csak a cselezésben gondolkodtak. Hozzáteszem, néha-néha előfordult, hogy kevés érintéssel olyan játékot produkáltunk, mint a felnőttek. Nyilvánvaló, hogy a jó játék és a szép játék is benne van a srácokban, de ennek arányát ebben a korban még nem lehet szinkronba hozni…

         Gratulálok mindenkinek, illetve köszönöm a részvételt!

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.02.05. 14:11 Horváth Zoltán Nagyon szépen köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a hangulatos és jó tornán. Eredménytől függetlenül jó érzés volt a pest megyei csapatoknak is megmutatni magunkat, toivábbá megtapasztalni a főváros milliőjét. Mégegyszer köszönjük a lehetőséget és reméljük február végén ismét találkozunk.

2012.02.03. 13:35 Bori (CCCSSSSongianyukájanéni) VÉGRE!