U13

Az U13-as korosztályban két együttessel szerepelünk, mint a korábbi években is, amikor az AC Villám BUDA és AC Villám ZUGLÓ néven volt ismert két garnitúránk is. Erre a szezonra viszont nem ilyen módon lett megosztva a két társaság, mivel a nagypályás programok miatt egyáltalán nem tudtunk volna a korábbiak szerint kiállni a mérkőzésekre.

AC Villám 1999 és AC Villám 2001 néven indulunk a 2011/12-es évadban.

Az 1999-es kerethez tartoznak hivatalosan a ’99-ben és ’00-ben születettek, míg a 2001-eshez a 2001-esek, kiegészülve egy-egy idősebbel (a korosztály miatt nem probléma), illetve fiatalabbal.

A nagyobbak kezdték a meccseket. Bár az első összecsapást nem láttam, vereséggel gazdagodtunk, ám nem ez a lényeges, hanem az, amit a második meccsen láttam, amikor már az elméletileg jóval kisebb játékerőt felvonultató Miskolci Vénusz ellen kellett „szorítóba” lépni.

Zsombor meglepődött...

Szinte dermedten figyeltem, ahogy mindkét sor csak szenved a lányok ellen, akik ellen kis túlzással percenként kellett volna gólt szerezni. Nem nagy dolgok voltak sikertelenek, teljesen amatőr hibákat vétettünk: nem tudtunk labdát kezelni, passzolni sem. A legtöbbször nem mertünk megcsinálni egyetlen cselt sem, bátortalanok voltunk, nem láthattunk kreatív megindulásokat, bizonytalanok voltunk még az üres kapu előtt is.

Számomra ez azért is volt lesújtó, mert az edzések nagy részében a technikáról szól a történet. Iskolázzuk a labdás dolgokat: labdavezetés, átvételek, passzok, cselek, lövések, stb… Az pedig teljesen elkeserít, hogy egy olyan játékos, aki az edzéseken bátran és jól cselez, miért nem meri felvállalni ezt, amikor adott a helyzet…

Mindent elárul...

Hiába nyertünk a második meccsen, a látottak alapján ez egyáltalán nem dicséret…

A kisebbek viszont más dimenzióban léptek pályára.

Az Érdi Asterix U13-asai jóval erősebbnek tűntek, mind fizikálisan, mind technikailag, mint mi. A gyerekek azonban érdekes módon ezúttal elraktározták a buksikban a meccs előtt elhangzottakat, mert akkora elánnal vetették bele magukat a küzdelembe, hogy öröm volt nézni.

Nagy öröm volt számomra, hogy nem csak védekezni láttam a gyerekeket, hanem bizony bátran megindultak előre is, helyzeteket alakítottak ki, igaz, gólt nem sikerült szerezni. Tetszett továbbá az is, hogy a két széléről bátran passzoltunk vissza a kapushoz is, bevontuk a játékba, így tulajdonképpen létszámfölénybe kerültünk, amelyek alkalmával az ellenfél sokszor visszahátrált, megvárta, amíg újra kezdjük az építkezést.

Nyilván az erősebb fizikumú játékosok könnyebben állították meg a kisebbeket, de még így is nem egy gólszerzési lehetőségünk akadt… A végeredmény 0-5 lett, de ez harcos, küzdelmes meccsen született, és értékelni kell…

A második meccsen a Miskolci Vénusz ellen játszottunk. A lányok még nagyobbak voltak, legalábbis korosztály szerint: akadtak köztük ’97-es és ’98-as hölgyek is.

Különbség??? Ááááá, dehogy... :)

Ez is remek meccs volt, a gyerekek még kreatívabban, bátrabban játszottak, mint előtte. Agresszíven védekeztünk, majd abból nagyon szépen tudtunk haladni felfelé. Nagyon sok cselt időben és jól alkalmaztunk, természetesen azonban voltak olyan esetek is, amikor felesleges volt és hibáztunk is, vagy esetleg gólt kaptunk belőle. Probléma azonban egy szál se, mert aki nem próbálkozik, az sosem hibázhat, igaz, nem is fejlődik ezáltal.

A legtöbb problémát inkább abban láttam, hogy egyesek képtelenek megérteni, hogy a talppal való átvétel nagyban meggyorsítja a játékot, illetve igényli a gyorsabb gondolkozást is. Emellett pedig kötelező jelleggel kértem is, mégsem láttam sok esetben.

Ez jó kis meccs volt...

Összességében azonban gratulálok a gyerekeknek, mert volt koncepció a játékban, a produkcióban! Egy hét múlva, amikor a saját korosztályukban kell majd pályára lépni, elvileg mindennek könnyebben kellene majd mennie…

U15

A futsal bajnokságok legidősebb korosztályában újra magukra öltötték a mezt azok a ’99-esek, akik kora délután nem tudtak eljönni. A Dinamo Star ellen kezdtünk, 11 fős, tehát hosszú csapattal álltunk fel.

Ellenfelünknél is fiatalabb gyerekek játszottak, mint nálunk, tehát igazán értékes derbi volt. „Horrorba” illő jelenetek zajlottak a pályán, szinte hihetetlen, de nem esett gól az első játékrészben. Nagy koncentráltság jellemzett bennünket, igyekeztünk minél kevesebb hibával játszani, ráadásul úgy tűnt, tudatosan. Izgalmas, változatos meccs volt, remek akciókkal mindkét oldalon, a kapusok is bravúroztak.

A második félidő első harmadában aztán megtört a jég, parádés akció végén megszereztük a vezetést Schimel Dani révén, aki utána világgá üvöltötte örömét. A játék ezután is ugyanolyan heves iramban zajlott tovább, mint előtte, viszont jóval többet passzoltunk hátrébb, látszott, hogy megnyugodtunk.

Sajnos aztán egy pici hibánkat kihasználta ellenfelünk, kiegyenlítettek, Cega tehetetlen volt (1-1).

A hátralévő időszakban itt is, ott is volt nagy helyzet, az eredmény azonban nem változott. Egy igazán fárasztó, idegtépő meccsen született döntetlen, örülök, hogy a mieink szülői csapata már nem viselkedik úgy, ahogyan ellenfelünk tette. Észre kellene venni, hogy 12-14 éves gyerekek játszottak, nem pedig felnőttek. A fiatalok egészen más dolgokat tartanak fontosabbnak, mint a szülők, ezért azt javaslom mindenkinek, aki ezt nem tudja elfogadni, inkább ne jöjjön el a meccsekre, mert zavarja a gyerekeket! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy amikor a gyerek elgondol valamit, majd a szülő ordít befelé, megváltozik a döntés, amiből születik egy katasztrofális agyszülemény. A befelé ordítozások – edzőknek, játékvezetőknek egyaránt – mindenkinek ártanak, továbbá nem etikusak. Aki ideg állapota miatt nem tud végignézni egy utánpótlás meccset, vagy nem tudja megállni, hogy ne szólítson meg valakit az ellenfélből, inkább maradjon otthon!

A második meccset a Kispest SE ellen játszottuk.

Itt valóban csak a játék volt a fontos, ezért nem 2x12 percet, hanem 2x20-at játszottunk. Természetesen az a kvartett játszotta a legtöbb időt, aki az előző derbin nem lépett pályára, az eredmény másodlagos volt.

Bőven volt lehetősége gyakorolni a hölgyeknek is, akik remek küzdésük mellett többször ügyesen oldották meg feladataikat.

A mérkőzés egyes periódusaiban az ellenfél, máskor mi kerekedtünk felül, a végére igazi izgalmak maradtak, hiszen nem sok kellett hozzá, hogy elcsípjük a kispesti fiúkat… A végeredményt pontosan nem tudom, számításaim szerint kb. 10-7 lett az ellenfelünk javára!

Gratulálok Kénoszt Ferenc fiataljainak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés