Az idegen szóból eredeztetve futballnak (továbbá focinak) is nevezett játék legősibb formája a kínai forrásokban szerepel először: i. e. 2000 körül Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében vette hasznát azzal, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlesztette általa. A rabszolgák kivételével az egész nép körében elterjedt a cu-künek – szabad fordításban: rúgni a labdát – hívott t játék. Az akkori szabályokról annyit tudni, hogy a játéktér közepére egymástól hozzávetőleg négy méter távolságra két, ugyanilyen magas bambuszrudat állítottak, melyek közé hálót feszítettek. A háló felső részére egy 60 cm átmérőjű nyílást vágtak, ez volt a „kapu”. A háló két oldaláról rúgással, öklözéssel, fejelve, háttal vagy mellel érintve kellett a kapuba juttatni a labdát, nyitott tenyérrel viszont tilos volt érinteni azt. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki.

Később – kínai mintára – Japánban is megjelent a játék őse, kemari néven, igaz, jelentős különbség, hogy itt kultikus szerepet játszott, s kezdetben csupán a főnemesség kiváltsága. A szabályok szerint négy-hat játékos kimonóban körbeállt a pályán, s a feladat az volt, hogy a labdát lábbal minél tovább a levegőben tartsák.

Érdekesség, hogy a játék a görög-római testkultúrában nem kapott szerepet, s legközelebb csak a középkorban találkozunk vele Angliában és Franciaországban „tömeg-football”, illetve „határlabdázás” néven. Eredete a rontásűző mágia pogány szokásaiban keresendő: egy-egy télutói vagy tavaszi napon a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba „gyömöszölték”, és a falu lakosságának részvételével minél távolabbra rugdosták a településtől. Úgy vélték, aki a legtöbbet árt a „labdának”, vagyis a legnagyobbakat rúgja bele, az mentesül leginkább a betegségektől. A XIV. században Angliában és Franciaországban durvasága miatt egyaránt betiltották a játékot, amelyet gyakran emlegettek „ördögi mulatságként”.

Ugyanebben az időszakban megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy együttes 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőnie a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus.Kizárólag ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették azt. Már bíró vigyázott a szabályok betartására, egyben számolta a gólokat és a büntetőpontokat.

A mai értelemben vett labdarúgás az 1820-as években az angliai diákok körében született meg: szabályaik szerint tiltották a túlzott durvaságot, meghatározták a pálya nagyságát és a részvevők számát. Az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet 1857-ben alapították. Az idők során többször felvetődött egy általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása, ami 1862-ben meg is történt. Sőt: a következő esztendőben az érintett iskolák és a társadalmi egyesületek létrehozták a The Football Associationt (FA), az angol labdarúgás máig működő irányító szervezetét. Íme, az akkori legfontosabb szabályok: gól az, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna; lábbal csak a labdát szabad rúgni; a játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van; lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül… Az FA 1871-ben írta ki először Angol Kupát, míg az első válogatott mérkőzést Anglia és Skócia együttese vívta 1972-ben; e találkozó gól nélküli döntetlennel zárult. A kontinensen először Dániában és Hollandiában (1889), Dél-Amerikában pedig Argentínában (1893) alakult meg a sportág nemzeti szövetsége.

Anglia, Skócia, Wales és Írország szövetsége 1885-ben megalakította az International Football Association Board-ot, amely kizárólagos jogosítványt kapott a szabályok módosítására, a paragrafusokkal kapcsolatos döntések meghozatalára. A szervezet ma is működik, s e tekintetben változatlanul döntő befolyással bír.

A Federation Internationale de Football Association (FIFA), a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hat alapító nemzet (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Svájc, Svédország), valamint a Spanyolországot képviselő FC Madrid közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és a részvevők kijelentették, hogy ragaszkodni fognak a labdarúgás addig megalkotott szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a négy szigetországi szövetség alapítójának egy-egy szavazata mellett, a FIFA két képviselőjének négy szavazata van a szabályokkal kapcsolatos döntések meghozatalánál.

A hamarosan a földkerekség legnépszerűbb sportágává váló labdarúgás 1908-ban kapott helyet az olimpiai programban (a női futball 1996-tól szerepel a játékok műsorán), ám e sportágban a világbajnokságnak a kezdetektől nagyobb rangja volt az ötkarikás eseményénél, s ez a helyzet napjainkra sem változott meg. Az első vb-t 1930-ban Uruguay rendezte.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 1954-ben jött létre, az Eb-k premierjét 1960-ban (Nemzetek Európa Kupája néven) tartották. A legjelentősebb kontinentális klubtornát, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK) 1955-ben írták ki első alkalommal, s a sorozat neve 1992-ben változott Bajnokok Ligájára (BL). A második számú sorozat, a Vásárvárosok Kupája (VVK), majd Európai Városok Kupája (EVK) néven ismerttél vált torna 1971 óta viseli az UEFA Kupa elnevezést, míg a Kupagyőztesek Európa Kupáját (KEK) 1960 és 1999 között rendezték meg.

Magyarországon az 1879-ben a Molnár Lajos és gr. Esterházy Miksa által írt Athletikai gyakorlatok című könyv említi meg először a futballt, vagy ahogyan a kiadványban fogalmaznak, az „angol rúgósdi”-t. Bizonyos források szerint az első futball-labda Harry Perrynek, az atléták angol edzőjének jóvoltából került hazánkba. Lányi-Löwenrosen Károly törekvéseinek köszönhetően 1896. november 1-jén játszották a Pékerdőben az első futballmérkőzés-szerűséget, s a korabeli tudósítások szerint a bekecsben, csizmában „sportoló” felek közötti találkozó több lábtöréssel, rándulással zárult. Az első, már valóban labdarúgómeccsnek tekinthető eseményt 1897. május 9-én tartották a Millenárison; ezen a BTC játékosaiból összeállított két csapat küzdött meg egymással. Ennek az évnek az októberében a BTC és az osztrák Vienna Cricket and Football Club együttese lejátszotta az elős nemzetközi mérkőzést is. A BTC példája nyomán hamarosan újabb és újabb klubok alakultak, s 1901. január 9-én, a fővárosi István Főherceg szálloda különtermében tizenhárom egyesület, valamint a Budapesti Versenypálya Szövetség képviselője megalakította a Magyar Labdarúgók Szövetségét. Az új szervezet kiírta az első bajnokságot is. A hazai futballtörténelemben először a BTC és a BSC vívott egymással bajnoki meccset, s ezt az összecsapást éppúgy a BTC nyerte (4-0), mint a sorozat aranyérmét. Ugyancsak ebben az esztendőben mutatkozott be a magyar válogatott, amely április 14-én idehaza 4-0-ás vereséget szenvedett az angol Richmond AFC együttesétől. Az első hivatalos nemzetközi mérkőzés egy osztrák–magyar volt 1902-ben Bécsben, s a találkozót 5-0-ra nyerték a házigazdák.

A következő évtizedekben a labdarúgás hazánkban is a legkedveltebb játékká vált, a nemzeti csapat mellett a magyar klubok is a világelitbe tartoztak hosszú időn át. A futballhistória legemlékezetesebb eseménye alighanem az 1954-es, berni világbajnoki döntő volt, amelyet a Puskás Ferenc vezette, akkoriban már Aranycsapatként ismert alakulat 2-0-ás vezetésről vesztett el 3-2-re a németek ellen.

A magyar futball hanyatlása az 1970-es években kezdődött. A hajdanán több tízezer nézőt vonzó játék mérkőzéseire manapság jó, ha néhány ezren látogatnak ki. Miközben a játék szerte a világon virágkorát éli, idehaza az utánpótlásban bízva lehet reménykedni benne: hátha visszatérnek a régi, szép idők…
 

Forrás: utanpotlassport.hu

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.10.28. 18:14 davidrozsa Ez zsír :D :)