A listavezető fogadta a középmezőnyben berendezkedő AC Villám gárdáját. A kék mezesek minden meccsen győztek eddig, illetve az előző fordulóban harmincöt alkalommal terhelték ellenfelük hálóját. Ez persze nem csoda, hiszen válogatott és élvonalbeli játékosokkal felvértezve ez a minimális elvárás egy ilyen ligában.
Az AC Villám lányainak nyilvánvalóan nem is lehetett más az elképzelésük és elvárásuk maguk felé, minthogy megakadályozzák a percenként kapott gólokat. Ettől függetlenül a villámos lányok lövésekkel és próbálkozásokkal jelezték, hogy bizony nem kizárólag asszisztálni érkeztek Kőbányára. Néhány percig nem sok minden utalt arra, hogy a vége roppant sima lesz.
A böszörményi csajok mentek előre bátran, határozottan, hiszen tudták, előbb, vagy utóbb megtörik a jég. Igazuk is volt. Az első három találat hasonló szituáció végén született: két kék mezes lány szaladt a Villám kapujának irányába, majd az utolsó embert gyönyörűen kijátszva elkezdték növelni az előnyt. Nagyon okos találatok voltak, de kis rutinnal ezeket meg lehetett volna akadályozni, mert a védő játékos előtti keresztbe passzolt labdák általában egy minimális kilépéssel megszerezhetőek lettek volna.
Guti Dávid lányai nem adták fel, bátran mentek előre, hiszen a labdás sportágakat általában gólra játsszák, ha pedig már úgyis elment a Szekér (Anita :)), akkor kozmetikázni kell az eredményt. Mondhatjuk, hogy sikeres volt a próbálkozás. Szeicz Kata kezdte a gólgyártást, aztán kezdtek feliratkozni a góllövő listára a többiek is.
Bár a második félidőben sokkal inkább kidomborodott a különbség a két gárda között, a Villám mégis ekkor szerezte a találatok nagy részét, ráadásul akadtak igazán szép, szemet gyönyörködtető gólok is.
Guti Dávid (AC Villám): Először is gratulálok Anitáéknak. Egy percig nem hagytak kétséget afelől, hogy mi lesz a végkimenetel. Az eredmény nem túlzó, a lányokkal pedig elégedett is lehetnék, mégis van bennem hiányérzet. Egy tucatnyi kapott gólt meg lehetett volna akadályozni, illetve labdabirtoklásunk esetén általában kapkodtunk, meg sem próbáltunk labdát tartani, vagdalkoztunk. Pedig, ha játszó csapat próbálunk lenni, akkor pontosan, hogy egy szintén játszó együttes ellen lehetne igazán szépet alakítani, hiszen tudunk passzolni, illetve futni is. Megyünk tovább, a visszavágó körben pedig igyekezni fogunk még jobban koncentrálni, még szebben játszani, még jobban védekezni, mint eddig. Az utolsó fordulóban pedig egyértelműen az lesz a cél, hogy legyőzzük Anitáékat.