Az U10-es gárda három meccset játszott korán reggeltől, sorrendben a Darazsak, a Cső-Montage, illetve a Hidegkút ellen. Az első derbi sokáig a kedvünk szerint alakult, hiszen próbáltuk irányítani a játékot, helyzeteket dolgoztunk ki, azonban azok értékesítéséhez üzletkötőt kellett volna alkalmaznunk. Ehelyett egyik pillanatról a másikra megváltozott a játék képe, amikor kaptunk egy buta gólt, majd aztán szinte azonnal még egyet. Bár sikerült később szépíteni, egyenlítésre már nem futotta.

A Cső-Montage ellen csak egy örömfocit kellett játszani, mert nem volt ellenfelük. Vagyis csak kellett volna, mert még mindig nem tudjuk értelmezni az önfeledt játék fogalmát. Talán egy-két játékos bátorságán és agilitásán látszott, hogy mutatni akar valamit, a többiek sajnos csak halvány önmagukat idézték – vagy azt sem. Kölcsön adtuk Gerit a Cső-nek, mert csupán négyen jelentek meg. Köszönet ezért a sportszerű játékosnak, hiszen mi sem jelzi jobban, hogy nem számít az eredmény, mint, hogy a – talán – legjobb játékosunkat engedjük el. Nem volt izgalmas a meccs, sajnos sem előre játékban, sem védekezésben nem jeleskedtünk, illetve sajnos a legkisebb kapus bravúrok is elmaradtak. Becsületünkre legyen mondva, szereztünk egy szépítő gólt. Gyógyír volt sebeinkre.

A Hidegkút ellen sajnos már kint kellett játszani, de nem mi játszottunk, hanem az ellenfelünk. Amíg a zöld mezesek nyugodtan, dinamikusan, elszántan játszottak, addig a mi játékosaink fejüket szegve, alul motiváltan igyekeztek helytállni – sikertelenül. A szépítő gólt azért megrúgtuk, úgyhogy ma meg kellett elégedni ennyivel.

Az U11-es korosztályban már kiegészültünk Baluval, valamint életében először lépett pályára az AC Villám színeiben Máté és Bence, akiket ezúton is szeretettel köszöntünk a pályán!

A Dunakeszi Kinizsi ellen kezdtünk, jóllehet, a Postás SE volt kiírva számunkra ellenfélnek, akik azonban nem jelentek meg. Sajnálhattuk, mert a Kinizsi a mezőny egyik legjobb csapata, míg a Postás SE még nem nyert meccset a bajnokságban – hozzánk hasonlóan. Bizonyára izgalmasabb összecsapást láthatott volna a közönség is, ha nem egy éremért csatázó gárda ellen kell meccselni. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy két gólt is sikerült lőni nekik, akiknek amúgy rendkívül nehéz feltörni a hátsó alakzatát.

A Kastélydombi SE következett, egy órával korábban a tervezettnél, mert az Asterix SC sem jelent meg a helyszínen a Postáshoz hasonlóan. Nem igazán szeretném minősíteni az ilyen hozzáállást. Gallai Attila játékosai nem tartanak előrébb nálunk. Nem mutattak be szebb, esetleg jobb technikai elemeket, mint amiket mi is meg tudunk csinálni. A különbség abban rejlett, hogy Ők frissek voltak, illetve sokkal jobban akartak gólokat szerezni, mint Mi. Őszinte sajnálatomra mi meg sem próbáltunk örömmel játszani, görcsösek és idegesek voltunk. Ez pedig egyértelműen hozta magával azt is, hogy újfent az ellenfél kezdett bele a gólgyártásba. Nyilván örülnöm kell annak, hogy minden meccsen tudtunk gólt szerezni, hiszen ez is nagyon fontos. No, de akik szenvedni akarnak a pályán, azoknak előbb el kell gondolkodni… Én olyan játékosokat szeretnék a játéktéren tudni, akik fülig érő szájjal, a játék öröméért teszik, amit tesznek!

Köszönöm az egész szezonban való helytállást, a részvételt, hiszen Mi minden fordulóban ki tudtunk állni, nem volt olyan, hogy nem jelentünk meg csak úgy. Ez is nagyon fontos. Köszönöm a szülőknek is a buzdítást, a biztatást, még akkor is, ha sokszor úgy érezték, nem érdemlik meg a srácok! A szezon közben többször is megmutattuk, hogy varázsolni is tudunk, ám túlnyomó részben sajnos inkább azokból a meccsekből láthattunk többet, amikor szenvedtünk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.