|
BOZSIK TORNÁK
dÉ 2014.04.05. 20:50
GYEREKEK! PARÁDÉ!

Remek napra ébredtünk április első szombatján. Sütött a nap, reggelhez képest kellemes volt a hőmérséklet, illetve viszonylag jó létszám utazott el Soroksárra, a tavaszi első Bozsik Tornára, az igazi csoki kupára. Mindhárom korosztályban vitézkedtünk, több oldalról (edzők, vezetők, szülők…) kaptam remek visszajelzéseket az AC Villám – bocsánat, Nagytétény – szereplésével kapcsolatosan. Köszönöm mindenkinek, aki megjelent és színesítette a programot.
Nem sokkal negyed kilenc után az egyik szervező kolléga arról érdeklődött, hányan vagyunk már, nem lesz –e probléma a kiállással, stb… Őszintén bevallom, kicsit megijedtem, mert a Bozsik Tornák alkalmával minden esetben úgy nyitottuk a reggelt, hogy az öltözőben rövid megbeszélést folytattunk a csemetékkel, majd közösen kivonultunk a megnyitóra. Ez ma reggel elmaradt, hiszen 8 óra 15 perckor csupán négy csemete tartózkodott a helyszínen. Szeretnék megkérni minden érintettet, hogy a következő Bozsik Tornára EGY ÓRÁVAL A KEZDÉS ELŐTT jelenjen meg mindenki! Nem azért, mert annyira fontos, hanem azért, hogy a gyerekekkel közösen tudjak legalább 10-15 percet beszélgetni, már szerelésbe öltözve! Nem gondolom, hogy szombaton reggel akkora gondot okozna bárkinek, hogy 15 perccel hamarabb érkezzen… Köszönöm előre is!
A kezdés pillanatában már kizárólag a játékkal kellett foglalkozni! Ez mindenképpen örömteli.
Az U7-es korosztály hivatalosan nem is tornát játszik egy éve, hanem egy technikai jellegű edzésnek kell felfogni, ahol a gyerekek megmutatják, miket tanultak a korábbi hónapokban, majd néhány perc játék közben alkalom nyílik arra, hogy a technikai elemeket mérkőzés szituációkban is alkalmazhassák. Nos, mind Andi, mind más kollégák arról számoltak be, hogy mindhárom Villámos csemete többet mutat annál, mint amit az adott korosztályban egy gyermeknek tudnia kellene. Magyarul, mivel nincsenek lemaradva semmilyen formában, biztató jövő előtt állnak. Csupa boldog pillanatot szereztek gyerkőceink a szülőknek, illetve maguknak is! Óriási gratuláció emiatt, illetve külön kiemelném Dávidot, aki a mai napon határozottan sokkal jobb formát mutatott, mint a korábbi néhány hónapban bármikor.
Az U9-es csapat először a Soroksári TE, majd a Csep-Gól FC, végül a Bp. Honvéd FC ellen lépett pályára.
A mérkőzések krónikáját nem fogom most leírni – mert azzal mindenki tisztában van –, ám az egész társulatot meg kell dicsérnem! Természetesen előfordultak kisebb, nagyobb, illetve kapitális hibák. Ezzel együtt kell élnünk, ráadásul, ha hiba nélkül tudnánk játszani, akkor már mi lehetnénk a komplett válogatott! Nem ezzel kell nekünk foglalkozni, főleg nem ebben a korban!
Amit a gyerekek műveltek a pályán, az néhol varázslatos volt! A soroksári srácok néhol csak keresték a labdát, olykor nem is találták. Milyen érdekes, hogy egyik meghatározó játékosunk hibájából szerzett vezetést a helyi együttes, hogy aztán néhány minutummal később egy egészen elképesztő mutatvány során ugyanaz a fiúcska bombagólt lőve megmutassa, hogy melyik a szebbik arca. Pedig így volt… És gyönyörű volt. Többen megmutatták, hogy sokkal többre lennének képesek, ha bíznának magukban, illetve a szülők is ezt tennék, ennek pedig hangot is adnának! A dicséret rendkívüli motivációt jelent a gyerekeknek.
Hogy miért maradt el a győzelem az első derbin? Nos, ezt sem kell túl sokáig elemezni, megvoltak azok a kapitális hibák, amelyeknek már nem kellene előfordulnia, mégis megtörténtek. Ez van. 8-9 éves gyerekekről beszélgetünk.
Miért sikerült legyőzni a Csep-Gólt? Azért, mert egy találattal többet értünk el, mint Ők. Milyen viccesen hangzik, ugye? Meglátásom szerint technikailag sokkal jobbak voltunk, egészen egyszerűen még nem helyezik a csapat érdekeit az egyéni érdekek fölé a lurkók. Baj lenne ez? Egyáltalán nem! Nem ebben a korban kell komoly kombinatív játékkal előrukkolni, bár néha már szépen csináljuk. Számomra sokkal többet jelent, amikor egy-egy varázslatos csel után percekig susmognak az ellenfél játékosai, vagy a másik edző talál meg ezzel. Mert most is ez történt. Tátott szájjal figyelték néha, amikor váratlan megmozdulásaink után helyzetbe kerültünk…
Miért nem tudtuk legyőzni a Honvéd csapatát? Engem nem érdekel, hogy nem vertük meg Őket. Az a baj, ha ez valakit érdekel. Lőttek szabálytalan gólt, folytattuk a játékot. Miért nem álltunk meg? Miért nem beszéltünk róla? Pontosan azért, mert nem írjuk az eredményeket! A gyerekek egy szelet csokiért játszanak három meccset. A Honvéd két góljából az egyik teljesen szabálytalan körülmények között esett, ezt tudta az ellenfél edzője is. Azonban senki nem idegeskedett emiatt, maximum a szülők a pálya szélén. Mennyiben számítana, ha 1-1-es végeredményt írtunk volna fel egy papírra, nem pedig mondjuk 1-2-est? Másként kelne fel a nap vasárnap? Gyaníthatóan nem!
Maximálisan elégedett vagyok a gyerekekkel, mert nem kevésszer mutattak meg dolgokat abból, amiket edzésen gyakoroltunk. Igen, mindhárom meccset simán hozni lehetett volna. Nem sikerült. Na, és? Én szeretnék egyéniségeket látni a pályán minden meccsen, művészeket, akiknek saját gondolatai vannak, tudnak dönteni, tudnak váratlant húzni. Még akkor is, ha egy-egy ilyen megmozdulás sajnálatos módon kapott gólt eredményez… Akkor lesz a gyerekekből jó játékos, ha igazán fontos pillanatokban is bátrak és higgadtak tudnak maradni! Mondjuk 1-1-nél büntetőt rúgni az utolsó percben egy kupadöntőben, ahol egy fényes, díszes serleg a tét… Úgy, hogy a láb nem remeg meg… Az már valami…
HŐSTETT – U9 az U11-ben…
…Avagy Hujbert Botiék szó szerint az „életüket” adták a csapatért
Az U11-es csapat létszáma csak pontosan volt meg a tornára, ezért az U9-es események végeztével néhány kisebb csemete a helyszínen maradva is segítette a nagyobbak mutatványát – nem is akárhogyan!
Amit az U9-es csapat ott maradt játékosai a pályán leműveltek, az valami varázslatos volt. A legfontosabb számomra az volt, hogy láttam a gyerekek arcán, hogy élvezik a játékot, bátran nyúlnak a labdához, a cseles polcról pedig látványos elemekkel hozakodnak elő. Egy-egy alkalommal olyan mutatványt láthattunk, amilyet még a nagyobbak között sem sűrűn figyelhetünk meg, hát még a kicsiknél… A Csep-Gól U11-es csapata sokáig vezetni tudott 1-0-ra, talán rá is ültek kicsit az eredményre, hogy kicsit szakzsargon módjára fogalmazzak. Aztán előbb Geri, majd Dominik góljaival megfordítottuk a meccset. Óriási öröm volt a gyerekekben, hosszasan ölelkeztek a találatok után!
A Honvéd ellen nyilván nehéz volt játszani, hiszen mégiscsak egy élvonalbeli, profi csapat utánpótlás alakulatáról beszélünk. Bár érezhető volt a különbség a két gárda között, küzdésben mindenképpen előrébb jártunk. Különösen Hujbert Botit tudom kiemelni a csapatból, aki saját testi épségét nem kímélve vetődött bele minden lövésbe, vagy éppen mutatott be olyan cselt, amitől még az ellenfél játékosai is elszálltak messzire. A találkozó végén sajnos az egyik Honvéd játékos igen erősen fejbe rúgta kis szőke játékosunkat, hallani lehetett a csontok találkozását… Reméljük, hogy ifjoncunknak semmilyen komolyabb baja nem történt az eset után…
És még ezután kellett átautózni Kispestre, a két futsal derbire…
|
Az időben való megérkezést nagyban elősegitené a korrekt tájékoztatás és egy pontos cím.
Andi néni köszönjük az útbaigazítást!