|
EZ AZTÁN IGEN...
dÉ 2014.02.15. 20:10
NEHÉZ NAP, ŐRÜLT MECCSEK, GIGÁSZI KÜZDELEM FELSŐFOKON
A Károly-Különítmény egyik része: Balázs, Atti és Hunor...
U8-as és U9-es csapataink igen nehéz meccseket játszotta ma délelőtt, illetve délután. A kisebbek három derbit vívtak, a nagyobbak kétszer léptek „szorítóba”. A 2006-osoknál fele-fele arányban voltak Focisulink Károly Róbert Általános Iskolai növendékei, illetve az alap csapathoz tartozó palánták. Nem kétlem, hogy minden megjelent gyerkőc igyekezett a tőle telhető maximumot nyújtani, ám sajnos ezúttal nem igazán voltunk nyeregben. A délutáni 2005-ös meccsek észveszejtőek voltak. A szülők, illetve szurkolók olyan légkört teremtettek a gyerekeknek, ami még a felnőtt játékosoknak is sok(k) lett volna. Jelentem, bírtuk a nyomást!
Völgyi Andi irányításával újra meccseltek a Károlyis gyerkőcök. Az Érdi Asterix ellen léptek parkettre, illetve fennállásuk harmadik tétmeccsét tudták le ezzel. Azt hiszem, óriási gratuláció a srácoknak, mert ugyan gólt nem tudtak szerezni, ám a gyerekek elmondása alapján erre minden lehetőségük megvolt. A pályájuk elején járó gyerekek végig mosolyogva tették a dolgukat, nem érdekelte őket a kapott gólok száma, igyekeztek arra koncentrálni, hogy gólt szerezzenek. Talán a következő játéknapon már sikeresek lesznek ebben a tekintetben is.
A Cső-Montage BFC és a Gloriett SE ellen már csatlakozott Levihez, Balázshoz, Attihoz és Hunorhoz Patyi, Dávid, Lóri és Peti. Közös erővel igyekeztek megszerezni a nap első AC Villámos gólját.
Igyekeztem megértetni a gyerekekkel, mit szeretnék látni a pályán, ám ez sajnos nem valósult meg. Azt már tudom – mert saját szememmel láttam –, hogy milyen az, amikor összejönnek a dolgok, sikerülnek a cselek, bátrak vagyunk, gólokat lövünk, illetve társainkhoz passzolunk. Azt még nem tudtam, milyen az, amikor ennek az ellentéte történik. Sajnos a régi motorosok közül senki nem ütötte meg azt a szintet, amit korábban felállított magának, a stábnak, a szurkolóknak, szülőknek. Bátortalanok, erőtlenek voltunk, továbbá pontatlanul passzoltunk egymásnak. „Újonc” barátaink nem lógtak ki a sorból, legalábbis lefelé nem. Ezen két meccs alapján egy külső szemlélő sem tudta volna eldönteni, kik azok, akik már évek óta járnak rendszeresen edzésekre, illetve kik azok, akiknek még csak „néhány”óra labda van a lábában.
Ezt is meg kellett ízlelni. Természetesen nagyon reménykedem abban, hogy egyre ritkábban fog az ilyen előfordulni, ám mivel gyerekekről van szó, természetes az ilyen fokú forma ingadozás is!
Öröm az ürömben, hogy a meccsek végeztével a srácok java része mosolyogva vonult le a pályáról, illetve még viccelődni is sikerült picit… Így is van ez rendjén… Legközelebb jobban sikerülnek a dolgok!
Az U9-es csapat majdnem teljes létszámmal érkezett, gyakorlatilag Balázs Boti hiányzott betegség miatt, illetve Győri Hunor nem jelent meg.
A Gloriett SE és a Dunakeszi Kinizsi volt az ellenfél. Mindkét együttes kiemelkedik a korosztályban, ezért azt vártam, hogy nem rólunk fog szólni ez a két találkozó. A gyerekek azonban másképpen gondolták szerencsére. Kissé szakítottam a korábban megszokott „csere taktikámmal”, ezúttal tulajdonképpen majdnem félidő/félidő jutott a csemetéknek. A Gloriett SE ellen nagyon nagy iramot diktáltunk az első félidőben, ami némiképp meglepte ellenfelünket is. Hujbert Boti szenzációs gólját elsősorban Pinkert Balunak köszönheti, emlékeim szerint Ő jegyezte a gólpasszt. Nagyjából eltűnni látszott a két csapat közti különbség. A második félidőben főszerepet kapott a három csere játékos is, akik alaposan kitettek magukért, ám a rutintalanság az ellenfélnek kedvezett jobban, így végül néhány góllal alul maradtunk. Küzdött mindenki becsülettel, erre nem lehetett panasz, még a pontos passzokra is oda tudtunk figyelni.
A Dunakeszi Kinizsi előttünk majdnem húszat rúgott a Gloriett SE második csapatának, a játékukat látva pedig némi félelem érzet is kibontakozott bennem. A gyerekek is tisztában voltak a dolgokkal, ezért némileg szerettem volna levenni a nyomást róluk. Felszabadult, önfeledt játékot kértem, kifejezetten cselezősre akartam fogni a figurát. Lám-lám, amikor lehetett volna – sőt, kellett volna –, nem vállaltuk bátran a párharcokat. Nem ijedtünk meg a piros-fehér csapattól, sőt, azonnal nekik rontottunk. A nézőtéren helyet foglaló publikum ugyan talán sima „Keszi-sikert” várt, viszonylag csendes szurkolás jellemezte az első perceket. Egészen addig nem történt semmi különös, amíg egy külső szemlélő által nem látott történés-sorozat végén gólt szereztünk, majd azt visszavonta a játékvezető, hogy aztán a fél pálya közeléről szabadrúgást végezhessünk el. Vass Levi nem sokáig zavartatta magát, higgadtan odaállt a labda mögé, majd irtózatosan nagy bombagólt szerzett a léc alá. A kapus hiába nyújtózott, nem érhette el. A pest-megyei alakulat szurkolói ekkor tudatosultak azzal, hogy bizony ennek a fele sem tréfa.
A folytatásban is elsősorban a mi akaratunk érvényesült. Ügyesen játszottunk, bár sajnos a kért – és várt – cseleket nem láttam senkinél. Pár perc múlva ismét szabadrúgáshoz jutottunk, a labda mögé némi vita után (Vass Levi kontra Jenei Tasi) végül Levi állhatott, hiszen előtte óriási gólt szerzett. A gólfelelős ezúttal nem a felső sarkot választotta, hanem a jobb alsót. Jól tette, hiszen ez is parádés találatot eredményezett. Már 2-0 volt az eredményjelzőn! A szurkolók ekkor már úgy üvöltöttek, hogy a gyerekek jóformán azt sem tudták, merre van az arra. Gigászi ütközetnek lehettünk szemtanúi. Óriási nyomás nehezedett a gyerekekre! Még a felnőtt játékosok nagy része sem bírja idegekkel, amikor minden oldalról más utasítást ordítanak nekik, illetve a csarnokban telt ház van. Mit szóljanak akkor a gyerekek… Jelentem, bírták!!! Nem is akárhogyan!
A második félidőt teljes egészében a pályán töltötte az első félidőt a padon töltő hármas. Nem hittem volna, hogy ezek a gyerekek is felnőnek a feladathoz, de így volt. Mind Enikő, mind Gréti, Balu, Bende jól állta a sarat, sőt, még arra is volt erőnk, hogy helyzeteket dolgozzunk ki! Háromszor szaladtunk kapussal szemben, sajnos nem tudtuk kihasználni az adódó lehetőségeket.
Vajon ki van a képen? :)
Bár minimális különbséggel alul maradtunk, nem tudok elmarasztalni senkit, illetve nem is akarok! Kitett magáért mindenki, le a kalappal!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
nekem lenne tippem ...
a bal vállán az árulkodó jel:)