A tornát elég komoly „közjáték” előzte meg, hiszen a csodálatos, kiváló minőségű füves pályára nem hozták meg időben a mérkőzések megrendezéséhez szükséges labdarúgó kapukat, ami miatt némi csúszással indult a program. A szervezők előtt le a kalappal,  az edzők, szülők, illetve a játékosok össztűzében is kiválóan helyt álltak, illetve végül rendben lezajlott az esemény. Duplán örülhetünk, hiszen a reggeli hideget csodálatos napsütés váltotta fel, a hőmérséklet is gyorsan emelkedett, így a hangulat is sokkal kedvezőbb volt.

A sok variálás miatt végül a Csep-Gól FC ellen  nyitottuk a sort. Jó hangulatú, izgalmas, gólokban gazdag meccs – lehetett volna, ám hiába a rengeteg lövés, helyzet, ziccer, nem találtunk be a kapuba. Amíg szeptemberben esélyünk sem volt a csepeli fiatalok ellen, addig mára eljutottunk odáig, hogy a letámadást alkalmazva a fehér mezes csapat gyakorlatilag nem is nagyon jött ki a kapuja előteréből. A nulla nullás végeredmény az ellenfél számára hízelgő.

A Budafok ellen folytattuk. A nálunk jóval erősebb felépítésű, sokkal agresszívebb együttes ellen nem voltunk a helyzet magaslatán, a gyerekek az utasítások ellenére nem figyeltek kellőképpen a védekezésre, illetve a két kisebb lehetőségünket is elpuskáztuk. Ez nem a mi meccsünk volt.

Ezután következett a versenyfutás: egymás után kellett három meccset játszani annak érdekében, hogy ne kelljen másfél órával később elhagyni a helyszínt.

A Dinamo Star SE ellen hasonló volt a szituáció, mint az első, Csep-Gól elleni meccsen, annyi különbséggel, hogy egy-egy alkalommal az ellenfelünk is eljutott a mi kapunk előterébe, illetve a középső védőjük – egy nagylány – nem egyszer riogatott távoli lövésekkel. Nagyon ügyes kényszerítőkkel, okos passzokkal kombináltunk, jó volt nézni, már csak a gól hiányzott. Aztán az utolsó pillanatban, kevesebb, mint egy perccel a vége előtt szabadrúgáshoz jutottunk a jobb összekötő helyén, a rögzített szituációt pedig Busák Levi használta ki szenzációsan: hatalmas lövését a kapus ugyan hárította, ám a labda mégis a gólvonalon túlra pattant. Boldogság a köbön…

A Kőbányáért Egyesület ellen produkáltunk egyébként a legjobban, bejöttek a cselek, a kényszerítő átadások is sikeresek voltak, szinte percenként gólhelyzetbe tudtunk kerülni. A mai nap azonban nem volt éppen gól érzékeny számunkra, ezúttal is kimaradt minden óriási helyzetünk, illetve a végén mi kaptunk mosolygós gólt.

Az Újbudával játszottuk az utolsó derbit, féltettem is a srácokat, mert a sorozat terhelés, valamint a csere játékosok hiánya alaposan rányomta a bélyegét a teljestíményre. Ez azonban nem látszott a gyerkőcökön. Bár a kék-fehér mezes együttes remek kis csapat és több ízben veszélyeztették Kefír kapuját, nekünk is akadt jó néhány pazar lehetőségünk, amelyeket mind egy szálig ki is tudtunk hagyni. Mondhatni, nekünk többször volt meccs labdánk, mint az ellenfélnek, mégis Ők találtak be egy alkalommal, amivel győzni is tudtak.

Összességében azt gondolom, hogy ezért az öt meccsért mindenképpen megérte eljönni. A pálya adottságaival nem foglalkozva, többször olyan kombinációkat mutattunk be, amelyek után többen elismerően dörzsölték tenyerüket, Én pedig olyankor boldog voltam.

Voltak kiváló egyéni teljesítmények, Csongi és Kefír is remekül védett, mezőnyben pedig Levi, Áron és Gyuri is nagyot játszott. Ádám és Máté is sokkal jobban koncentrált, mint korábban, ennek eredményeként pedig nem egyszer valóban okos dolgokat is kihoztak magukból. A többiek átlagos teljesítményt hoztak, ami a csapat szempontjából rendkívül fontos volt.

Gratulálok az egész csapatnak, KALÁN BENCÉNEK pedig mielőbbi gyógyulást, jobbulást kívánunk, hiszen sajnálatos módon mérkőzések közben tört rá a „buli”!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.