A Tasnády – Kiss, Kalán, Luczek, Vígh összeállításban kezdtünk, illetve a második sort alkotta a Busák, Papp, Arbasi, Kubits négyes. Mindkét sornak megvoltak a saját jellegzetességei, hibái és pozitívumai is, azonban mindenképpen örülni kell annak, hogy a közel egy órás mérkőzésen nem kaptunk gólt, a kritikus pillanatokban mindenki a helyén volt.

Támadásban tulajdonképpen mindent megmutattunk, amit erről a sportágról tudni lehet, amit játszani kell. Voltak kevés érintős támadások, amelyeket gólra váltottunk, csodaszép helyzeteket dolgoztunk ki, illetve a nagy részét ki is tudtuk hagyni. Voltak olyan csel-sorozatok, amelyeket tátva maradt szájak és vastaps kísért. Különösen Eszti volt elemében, aki egymaga annyiszor ültette bele a hintába a rá törő védő játékosokat, hogy a nekünk szurkoló helyi kosárlabdások is hangosan, üdv rivalgással jutalmazták.

Gyönyörű, vadonatúj sportcsarnokban léptünk pályára...

Nagyon örülök neki, hogy a meccs összejött, illetve újra köszöntjük a pályán Levit is, aki bárányhimlő áldozata volt az utóbbi hetekben.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2013.11.08. 15:11 Andi néni De jó ezt olvasni! Gratulálok a résztvevőknek és edzőjüknek! ;-)