A 2006-ban születettek a Kispest ellen nyitottak. Kapunkban az abszolút újonc Lőrinczy Tomi állt, aki csupán az első pillanatokban látszott megilletődöttnek, később azonban magabiztosan tette a dolgát, nem egyszer pedig bravúrral tudott hárítani. A 10 megjelent ifjonc küzdött, harcolt rendesen, ám furcsa módon olyan játékosok nem tudtak hozzátenni pluszt a teljesítményt illetően, akik korábban szenzációsan brillíroztak a pályán. Az első meccsen még nem annyira jöttek a gólok, inkább a küzdelem dominált, ennek eredménye lett a 2-2-es döntetlen. A második derbi sokkal könnyebb lett végül, mint vártam, a piros-fekete mezesek nem tanúsítottak komoly ellenállást. A találkozón végül 12 rúgott gólig jutottunk, köztük parádés találatokat is feljegyezhettünk.

Azt gondolom, örülnünk kell, a gólok termelése megfelelő ütemben zajlott, de fel kell készülnünk arra is, hogy érkeznek majd velünk szemben olyan gárdák is, akik mind fizikálisan, mind technikailag jóval előttünk járnak. Az akkor katasztrófának tűnő mérkőzéseket is ugyanúgy el kell majd fogadnunk, mint ezeket! Gratulálok a srácoknak, hiszen majdnem mindenkinek sikerült a gólszerzés, illetve a lányoknak is jár a taps, hiszen Ők is gólokkal hívták fel magukra a figyelmet.

A 2005-ben születettek csoportjában kis „csetepaté” után tudtuk csak elkezdeni a meccset a Salgótarján ellen – nem keveset késtek. Azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy ellenfelünknél hány idősebb gyerek szerepelt, úgy hiszem, nem minket csapnak be, hanem saját magukat. Ha pedig nem volt közöttük idősebb lurkó, akkor pedig feleslegesen szítjuk a tüzet…

A találkozót nagyon nagy elánnal kezdtük, már az első másodpercekben megszerezhettük volna a vezetést, ha Balázs Boti jobb oldalról leadott lövése nem a kapufán csattan, hanem befelé pattan. Aztán, mintha elvágták volna a fonalat, elfelejtettünk focizni. Gyakorlatilag következett a labdában átesős, a játékszert össze-vissza elrugdosós stílus egy szertelen játékot bemutató idegenek ellen, akik ellen már az első 12 percben gólokkal kellett volna vezetni, ehelyett 2-0-ra ők vezettek.

A félidőben rendeztük a sorokat, talán sokak fejében összeállt, hogy valójában milyen módon kellene védekezni, labdát szerezni az ellenféltől. Geri többször kirobbant a kapujából, illetve óriási cseleket, parádés elfutásokat mutatott be, aminek eredménye is lett, hiszen Ő szerezte csapatának az első, szépítő találatot. 3-1-es tarjáni vezetésnél azonban nem gondoltam volna, hogy felállunk, ám az utolsó hat percre pályára futó kvartett úgy robbant neki az ellenfélnek, mintha az életük múlna rajta – végre… Aztán a szerencse is mellénk szegült, Balázs Boti két szemfüles, de nagyon fontos találata a döntetlent jelentette Focisulinknak…

A Cső-Montage BFC ellen nehezebb dolgunk volt, mert egy igazán rendezett alakulat jött velünk szembe.  Ez azonban kedvező is volt, hiszen nem rontottak ránk, mi is tudtunk (volna) passzolni egymásnak kettőt… Persze ott a „volna”, mert nem igazán sikerült ezt megoldani…

Egy tetszetős támadás végén aztán sikerült megszerezni a vezetést Vass Levi révén, majd ettől belelendültünk, hiszen sorra érkeztek a lehetőségek, ám nem találtunk be, a Cső pedig büntetett. 1-1-el fordultunk, majd a második félidőben újra kezdtük a rohamokat. Több gyerkőc is helyzetbe tudott kerülni, illetve a délután folyamán talán először láthattunk tudatosan, szándékosan, jól kivitelezett cseleket, párharcokat, szintén Vass Levi próbálkozott. Miközben sorra maradtak ki a helyzetek, Geri derekasan megküzdött a rá törő ellenfelekkel, illetve alkalomadtán meg is indult előre. Sajnos aztán egy rövidzárlat okozta a vesztét, amikor a fehér-kék mezesek a gólvonalról tuszkolták a kapunkba a labdát. Azonnal le is jött a pályáról hívásomra, muszáj volt rendet tenni a fejében, ami hála Istennek, gyorsan sikerült. Ezután aztán kabaré műsort is láthattunk, több játékosunk a saját társaival ütközött a hatalmas igyekezetek közepette, aminek eredményeképpen Vass Levi térde is megsérült. Reméljük, nem lesz komoly a baj…

Összességében egy dolog miatt vagyok kissé morcos, annak pedig semmi köze az eredményhez, a gólok számához, vagy a külső tényezőkhöz. Ezt a tényt pedig a gyerekekkel hosszasan elemeztük a mérkőzések után! Velük együtt remélem, hogy az ősz folyamán előkerülnek majd a góllövő, jól passzoló, jól cselező lábbelik is…

A hangulat varázslatos volt, a gyerekek nevében is nagyon szeretném megköszönni, hogy lelkesedésetekkel, szurkolásotokkal komoly segítséget nyújtottatok a pálya széléről! Erre van nagyon nagy szüksége a lurkóknak!

Köszönöm a hozzáállást, gratulálok mindenkinek!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.